Nagymértékű, tartós zavarás többnyire azt eredményezi, hogy a tág tűrőképességű faj hozzászokik. Ezt segíti, ha az emberrel való találkozás nem okoz negatív tapasztalatot. A tudományos szakirodalom ezt habituálódásnak vagy habituációnak nevezi, és gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyakori de semleges ingerek elveszítik a jelentőségüket.

A természetes (normális) viselkedésű egyedeknél ilyen nincs. Azok esetében a tűrőképesség vagy tolerancia mértéke irányadó. A tolerancia a habituáció ellenkezője, és azt a zavarási intenzitást jelöli, amit az egyed elvisel anélkül, hogy arra meghatározott módon reagálna. És itt jelenik meg az első és legfontosabb probléma. Amit „az egyed tolerál”, gyakorlatilag arra utal, hogy a tolerancia mértéke egyedi jellemző. S ez valójában így is van. A medve fajra vonatkozó általános szabályok kinyilatkoztatása attól kezdve, hogy minden egyes medvének egyénisége és önálló vérmérséklete van, majdhogynem lehetetlen. Ezért erre meg sem próbálunk kísérletet tenni, csak néhány összefüggésre szeretnénk rávilágítani.

Medve emberhez szokása

Nem segít a tisztánlátásban az sem, hogy az emberhez szokott és a természetes módon toleránsabb példányok hasonlóképpen reagálnak az ember jelenlétére, habár a viselkedésük oka eltérő.

Ugyanakkor, az emberhez való hozzászokásnak is két módja van. Nem mindegy, hogy egy medve ismételt, rá veszélytelen emberi jelenlétre nem reagál, vagy keresi az emberi eredetű táplálékforrásokat, így a táplálékot és az embert összeköti oly módon, hogy számára az ember jelenléte egyidejűleg táplálék jelenlétét is feltételezi. Ez utóbbiak az emberi eredetű táplálékforrásokhoz szokott példányok. Egy Észak-amerikai kutatócsoport megállapításai szerint

Ugyancsak az említett kutatócsoport szerint a nem vadászott populációk esetében gyakoribb az emberhez szokás.

Ember medvéhez szokása

Az is említést érdemel azonban, hogy nem csak a medve emberhez szokása létezik, hanem az ember medvéhez szokása is. Ez a jelenség főként a medvelesekhez, pontosabban a bizonyos helyeken csoportosult medvék közeli megfigyeléséhez, mint a turizmus egy külön válfajához köthető. Ember–medve habituáció akkor következik be, amikor egy személy kezdeti óvatos viselkedése a medvével szemben idővel átmegy gondatlanságba.

Az ember–medve habituáció is alapvetően medveállomány-sűrűség kérdése, persze alacsony medvelétszám esetén is előfordul nyitott, könnyen hozzáférhető szeméttárolók környékén. Az itteni medvék is emberhez, illetve emberi eredetű táplálékhoz szoktak, de nem tanúsítottak agresszív viselkedést. Következésképp az emberek is szokatlanul alkalmazkodtak a medvékhez, és nem foglalkoznak velük.

Medveegyüttélés

A habituáció harmadik formája a medve–medve habituáció. Elsősorban időszakosan táplálékban gazdag élőhelyeken (vadetetőknél, bőséges makktermésű erdőkben, gyümölcsösök környékén, mezőgazdasági területeken stb.) szokatlanul nagy állománykoncentrációk tapasztalhatók.

Medve–medve habituáció esetében az ember is viszonylagos biztonságban érezheti magát, ugyanis: (1) csökken a legfontosabb sérülést okozó interakció, a meglepetés-találkozás (ezek a medvék tágabb toleranciával jellemezhetők); és (2) táplálékbőség lévén, csökken a táplálékféltésből származó támadások valószínűsége is. Az ilyen fajtársakhoz szokott medvék esetében az agresszív interakciók intenzitása és előfordulási gyakorisága is kisebb.

Sűrű találkozás és kamutámadás

A fent említett három típusú habituáció akár egyidejűleg is előfordulhat.

A nehézség abban áll, hogy nem könnyű a habituálódott és a magasabb toleranciájú egyedek megkülönböztetése, illetve a habituáció többnyire sűrűségfüggő. S azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes nem habituált (az állományok nagyobb részéhez tartozó), változó toleranciájú egyedek az ingerekre agresszívan is reagálhatnak.

Továbbá, a döntéshozók számára ismert kellene legyen az úgynevezett medvesűrűség-függő viselkedés elmélete is. Ez az elmélet azt mondja, hogy a medve által okozott emberi sérülések és a medve állománynagysága között összefüggés van, csak ez az összefüggés fordított arányú. Minél nagyobb a medvesűrűség, annál kisebb az emberi sérüléssel járó találkozások gyakorisága. Más szavakkal,

A medve–medve habituáció összefüggésben van a más fajokkal szembeni toleranciával is. Tehát, nem véletlen, hogy például eddig Tusnádfürdőn nem történt tragédia. Ez csak idő kérdése, de a legvalószínűbb oka az ember medvéhez szokása lesz. Az sem véletlen, hogy a bekövetkezett balesetek többsége, ember által ritkán lakott, elhagyatottabb erdős területeken történt. Ugyanakkor, a potenciális beavatkozások és vadászati kvóták incidensekhez való kötése is tévút, mivel alacsonyabb medvesűrűségek esetén valószínűbbek a konfliktusok, s az itteni beavatkozások a helyi populációkra nagyobb negatív hatással vannak, mint a magas állománysűrűséggel jellemezhető területeken.

A szerző vadgazdamérnök, ÖME-elnök