A hegyimentés választja az embert, és nem fordítva

Akár az űrkutatási programban

Az alapítótagok egyike, Páll Tibor értékelte a hegyimentő tevékenységet. Érdekes példával, az űrhajósjelöltek kiválasztásának módszerével mutatott rá azokra a képességekre, amelyekkel a hegyimentők is rendelkeznek. Mint ismertette, az űrhajósok szelekciója hosszú folyamatának utolsó fázisában kéthetes sziklás hegyi, sátoros túrán kell részt venniük a jelölteknek. Határhelyzetek elé állítják őket, pszichológusok értékelik a megoldásként választott módszereiket. Nem a fizikai teljesítőképességük a döntő, hanem a megoldásokhoz alkalmazott humor – ismertette Páll Tibor. Rámutatott, „az amerikai pszichológusok sem találtak ki jobb szelekciós módszert, mint a magashegyi túrák”.

„Anélkül, hogy tudtunk volna az amerikai űrprogramról, úgy alakult a helyzetünk, az életünk, hogy nem két hetet, hanem éveket töltöttünk sátorban, barlangban, vízen, sziklán. Ez kovácsolt össze egy olyan csapatot, amelynek tagjai között a barátság mai napig él” – emelte ki, és ajánlotta a hatékony csapathoz, a barátsághoz vezető említett utat a leendő hegyimentő-generációknak is.

Egyre jobban felismerik a tevékenység fontosságát

Sabin Cornoiu, az Országos Hegyimentő Szövetség elnöke beszédében rámutatott, míg korábban nem volt túl elismert a hegyimentők tevékenysége, az utóbbi időben pozitív hozzáállás érzékelhető az állami szervek, a megyei és a helyi vezetők részéről. Támogatásaik révén az egységek egyre felszereltebbek, a tagok egyre képzettebbek. „Örvendek, hogy ez a tevékenység, önöknek is köszönhetően, egyre elismertebb az országban. Reméljük, hogy amit önök elkezdtek és végeznek, a fiatalok folyatni fogják, és a hegyi mentés megmarad örökre azon fontos tevékenységként, ami elengedhetetlen része a turizmus fejlesztésének” – fogalmazott. Az országos hegyimentő egyesület nevében emlékplakettekkel jutalmazta a gyergyói csapatot, a városi és a megyei vezetést.

A kezdetekről

A szombati eseményen régi csapattagok visszaemlékezéseit hallgathatták meg a résztvevők, és a gyergyói hegyimentő egyesület történetéről is képet kaptak. Lapunknak a társalapító Páll Tibor mesélt a kezdetekről. „Turistaként, hegymászóként járván a hegyeket találkoztunk hegyimentő csapatokkal, különösképpen megtetszett a nagybányai csapat, akikhez meghívást kaptam. Egy másik fontos tényező, hogy éppen abban az időben telepedett Gyergyószentmiklósra az ország egyik legismertebb hegymászója, Wild Ferenc. Vele indítottuk el a gyergyói hegyimentő csapatot. Én az általános természetjárást, túravezetést, ő pedig a szakszerű sziklamászást vezette.

A körülmények sokat változtak

A Dancurás Hegyimentő Egyesület elnöki tisztségét jelenleg betöltő Elekes Huba 18 éve csatlakozott a csapathoz. Ő a következőképp emlékezik. „A kezdeti fázistól hosszú évekig a felszerelés számottevően sem minőségben, sem mennyiségben nem gyarapodott. Olyan évtizedek voltak, amikor nem lehetett hozzájutni a jó minőségű ruházathoz vagy felszereléshez. Én például olyan svájci posztótalpú cipőben másztam, amit a cipész alakított megfelelőre. Egy csapattagnak megörököltem a beülőjét, a mellhevedert pedig én varrtam. A többiek is maguk szerezték be vagy készítették el a felszerelésüket, ruházatukat. Az autó, amivel általában kimentünk a Gyilkostóhoz szolgálatot teljesíteni, az egyik csapattársunk tulajdona volt, de nagyon sokszor bringával, esetleg busszal, de volt úgy is, hogy gyalog mentünk ki. A bázisunkat saját zsebből, kétkezi munkánkkal újítottunk fel. Jó időben másztuk a sziklafalakat, ha pedig esett az eső, dolgoztunk a házzal. A riasztások sem úgy történtek, mint most. Sem egységes segélyhívószám, sem hegyimentős diszpécserszolgálat, sem mobiltelefon nem volt. Általában személyesen érkezett a megkeresés, de elmondhatom, hogy