Tompa Gábor a bolsevizmus felé hajló politikai korrektségről beszélt a Székelyhon Tv-ben

A rendező-tanoncok sokoldalú képzéséhez – tanuljanak bárhol a világon – elengedhetetlen az, hogy utazzanak, más kultúrákba is betekintést nyerjenek – véli Tompa Gábor, az Európai Színházi Unió elnöke, aki 13 évig volt a Kaliforniai Egyetem (San Diego) Színházi Tanszékén a Rendezői Program vezetője. A rendezőt Székely Blanka kérdezte a Székelyhon Tv Nézőpont című műsorának pénteki adásában.

– Milyen útravalót kaptak tőled a rendező-tanoncok Amerikában?

– Nagyon szeretek tanítani. Nagyszerű mestereim voltak, és én úgy képzelem el a művészoktatást, hogy a mester és tanítvány viszonynál jobb rendszer nincs. Úgy gondoltam, amikor az amerikai egyetemen a tananyagot összeállítottam, hogy ennek egy nagyon komoly, összetett programnak kell lennie, amiben a gyakorlat és az elmélet, a kulturális látóhatár kiszélesítésétől elkezdve az egészen személyes tapasztalatokig minden belefér, amit aztán a diák, ha tehetséges, akkor átszűr a maga egyéni világlátásán, a maga személyiségén, tudásán, tapasztalatán.

– Ezért is hívtad ide a diákjaidat többször is San Diegóból?

– Igen. Az amerikai diákjaim nagyon nyitottak, nagyon kíváncsiak voltak, az első nyolc évben egyedül válogattam őket, azért az nagy felelősség. Sok olyan volt közöttük, aki nagyon művelt volt, de egyáltalán nem utazott, és azokat mindig elhoztam, vagy elküldtem az Avignoni fesztiválra, Edinburghba, különböző európai fővárosokba. Volt nekik egy fajta ösztöndíjalapjuk is erre. Elhoztam őket az Interferenciák fesztiválra, Kolozsvárra. Alig van diákom, aki ne járt volna itt. Most sokukra vagyok nagyon büszke. 90 százalékuk rendszeresen komoly színházaknál rendez, tanári állásuk van, vagy igazgatók. Ami közrejátszott abban a döntésben, hogy nemrég részlegesen visszavonultam, ami az amerikai oktatást illeti – túl azon, hogy elég fárasztó ez a sok utazás, és az ember nem fiatalodik tőle –, az az a fajta diskurzus, ami egyre inkább eluralkodik az egyetemeken, a politikai korrektségnek a bolsevizmus felé való eltolása, amelyben fölfedeztem olyan diskurzusokat, amelyeket annak idején a Ceaușescu-rendszerben, a ’80-as években végighallgattunk itt a színházban, az ideológiai főpróbákon... Fontosnak tartom meghallgatni mindig a másik oldalt, aminek ugyanúgy lehetnek igazságai, de ma már nincsenek eszmecserék, nincsenek érdemi viták, nem a tárgyról beszélünk, csak szélsőséges reakciók vannak, egymás megbélyegzése, és nem az számít, hogy mit mondunk, hanem az, hogy ki mondja. Az ideologikus diskurzusok ártalmas diskurzusok, mert mindig hívekre és ellenségekre osztják a világot. Nincs köztes állapot, nincsenek személyek, nem tiszteljük a véleményt, hanem vagy velünk vagy, vagy ellenünk. Nincs más megoldás. És ez begyűrűzik Európába is eléggé erőteljesen.

– Mi a színháznak a dolga ezekben az időkben, amiket most élünk?

– A párbeszédet kellene a színháznak ösztönöznie. Ezt az igazi párbeszédet, az eszmecserét, a vitát. Nem kell egyetérteni, de el kell fogadni, hogy vannak más szempontok, és ha mind a kettő valamilyen módon az igazsághoz közelít különböző nézőpontokból, akkor tud az emberiség továbblépni, és akkor tudunk olyan társadalmat építeni, ahol különböző véleményekből és szemszögekből, de mégiscsak az egész világ, az egész társadalom jóléte felé mozdulunk el. Az emberi, a humanista megoldások felé. Mert én ezt tartom rendkívül fontosnak.

A Székelyhon Tv YouTube-csatornájára ezen a linken lehet feliratkozni.