Korodi: Romániában is legyen a kommunizmus áldozatainak emléknapja

A magyarországi 56-os forradalom kitörésével kapcsolatos dátum (október 23.) mellett június 24-én is lehetne emlékezni az 56-os forradalom romániai vonatkozásaira, a kommunizmus áldozatainak emléknapján

Február 22-én benyújtott politikai nyilatkozatában a parlamenti képviselő példaként Magyarországot hozta fel, ahol a parlament még 2000-ben elfogadott egy határozatot, amelynek értelmében február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Kitért Románia és Magyarország közös szerepvállalására a kommunizmus elleni harcban. Az 1956-os magyarországi eseményekkel is például számos erdélyi magyar és román szolidarizált, akiket később letartóztattak és elítéltek.

A Tismaneanu-jelentés 1956-ra vonatkozó részében kiemeli, hogy a forradalom visszhangjai széles körben érezhetőek voltak az ország egész területén. A legérzékenyebben a temesvári, kolozsvári, bukaresti, brassói és jászvásári egyetemisták reagáltak. A kolozsvári és a bukaresti egyetemeken már az első napokban szolidaritást kifejező röpcédulák jelentek meg, amelyeket hamarosan tiltakozó nagygyűlések követtek. Ezek közül a legnagyobbra Temesváron került sor. Bukarestben is szerveztek ilyen nagygyűlést, amelynek eredményeként több egyetemistát is letartóztattak. Letartóztatások történtek Brassóban és Jászvásáron is. A kolozsvári egyetemeken – amint már említettem – már a forradalom kirobbanását követő legelső napokban megjelentek a röpcédulák. A Bolyai és Babeş Tudományegyetem diákjai azt tervezték, hogy közösen vonulnak az utcára, de erre végül nem került sor. Ellenben október 24-én a Képzőművészeti Intézetben tartottak egy egyetemista nagygyűlést. November 1-jén, halottak napján pedig a tiltakozó diákok gyászkarszalaggal a karjukon a Házsongárdi temetőbe vonultak. Relatív nagyszámú spontán tiltakozó esemény zajlott le vidéken is.

A magyar forradalom véres elfojtását követően a román szekuritáté is soha nem látott megtorlásokba kezdett. A jelentéseik szerint 1956 októbere és 1962 decembere között körülbelül huszonnyolcezer embert tartóztattak le, közülük 1957 januárja és 1959 májusa között 9978-at ítéltek el. A jelentésekben szereplő adatok szerint Csíkszeredában tízen haltak meg, valamint 30 szász, 30 román és 77 magyar fiatalt zártak börtönbe.

Az egyik legkiemelkedőbb példája a megtorlásnak a Szoboszlai-per, amely nevét ugyan Szoboszlai Aladár lelkészről kapta, de a perben elítélt 57 ember között nem csak magyarok, hanem románok és szászok is voltak. Sőt, a kommunizmus elleni harcnak Szoboszlai Aladár mellett Alexandru Fântânaru ügyvéd is vezéregyénisége volt. Ugyanakkor a perben született tavalyi felmentés a román és a magyar állam közös munkájának és összefogásának eredménye. Korodi kiemelte, azért döntött úgy, hogy július 24-ét javasolja a kommunizmus áldozatainak emléknapjául, mert aznap született az ítélet az 57 emberről a Szoboszlai-perben. A kommunizmus ellen harcolók közül tízet halálra ítéltek, a többieket pedig öt év börtönre, valamint életre szóló kényszermunkára.