Minden egy lapon

Lesz-e korszakváltás, megújulás, vagy marad minden a régiben – ezekre a kérdésekre adhatna választ a hét végi RMDSZ-kongresszus. A testület a szövetségi elnök megválasztásával mindenképpen elindít egy új folyamatot, amelynek kimenetele már az új vezető személyétől függ, de nem teljesen. A szervezetre nagy kihívások várnak, ezek kezelése embert próbáló lesz, bárki is legyen az új elnök. Három jelölt küzd a tisztségért, a választás már előre lefutottnak tűnik, ámbár a meglepetéseket sosem lehet kizárni.

Kelemen Hunor Markó Bélával

Kelemen Hunort mind a szervezetben, mind azon kívül a távozó elnök, Markó Béla neveltjeként tartják számon. Hogy ez ránézve rossz, vagy jó címke, az szubjektív megítélés alá esik, tény viszont, hogy Kelemen már erős embernek számít, hiszen Markó a nehéztüzérséggel biztosítja hátulról. A területi szervezetek többsége még idő előtt jelezte, értik az új helyzetet, és támogatásukról biztosították Kelement. Az elemzők, a sajtó benne látja a mérsékelt haladás zálogát, a semmi kapkodás, csak nyugodtan, megfontolva lépkedjünk elv gyakorlatba ültetését. Kelemen nem szokott szélsőséges kijelentéseket tenni, nyugodtnak, megfontoltnak tűnik, kérdés, hogy ilyen marad-e, amikor a szövetség összes terhe rázúdul. Programja szerint átlátható irányítást, kiegyensúlyozott döntéshozatalt, a szervezet megélénkítését, a kisebbségi jogokért való további küzdelmet és hasonlókat tűzött ki céljául. Hogy a két másik jelölt is Kelemenben látja a fő riválist, az abból is látszott, hogy a kampány során neki címezték az élesebb beszólásokat, igyekezvén őt magyarázkodásra kényszeríteni.

Eckstein-Kovács Péter

Az elemzők a második helyre rangsorolják Eckstein-Kovács Pétert, az államfő tanácsadóját, akire az ellenlábasai sietve sütötték rá a bélyeget: ő tulajdonképpen Traian Băsescu trójai falova. A szellemes, lényegre törő nyilatkozatairól is ismert Ecksteinről nehéz elképzelni, hogy a Cotroceni-palota valamelyik sötét zugában az elnökkel folytatott titkos sugdolózást követően döntött a versenybe szállásról, hogy aztán az egész szervezetet átszervírozza Băsescunak. A tapasztalat szerint az elmúlt években nem az egyszerűen átlátható összeesküvések alapján jöttek létre a koalíciók, együttműködési megállapodások stb., amelyekbe az RMDSZ beszállt. Eckstein a programjában nagy hangsúlyt fektet az RMDSZ-szel szembeni bizalom visszaszerzésére. Az aktuális kihívások mellé ezzel gyakorlatilag bevállal még egyet. Üzeneteit úgy csomagolja, hogy érteni lehessen, bizonyos dolgok kizárólag akkor válthatók valóra, ha az ő kezében futnak össze a szálak. A területi szervezeteket a jelek szerint nem sikerült meghatnia, kérdéses, hogy mire jut a kongresszusi küldöttekkel.

Olosz Gergely Orbán Viktornál

Olosz Gergely még távol áll a nagyágyú kategóriától, de azért első vonalas politikusnak számít, különben nem tudta volna megszerezni a frakcióvezetői tisztséget az RMDSZ képviselőházi csoportjában. Programja szerint a magyarság, az emberek hétköznapi problémái felé irányítaná a szövetséget, hangsúlyt fektetve a jólétre, mintha azt az RMDSZ elnökeként ripsz-ropsz megteremthetné. Ugyanakkor a fő törekvései között szerepel a szervezet demokratizálása, valamint a magyar–magyar viszony rendezése és erősítése. Helyzetét nehezíti, hogy az első pofont hazai pályán kapta, a háromszéki politikus képtelen volt megszerezni a háromszéki szervezet támogatását. Innentől kezdve bármit mondott és csinált, mindig eszünkbe jutott róla, hogy jól mondja a fiatalember, de előbb inkább otthon kellene villogjon, és csak azután a nagyfiúk között.

A három jelöltben közös vonás, hogy az egység megszilárdítását nyomatékolják, hogy visszaszereznék az eltávolodottakat, hogy alapjában véve jót tennének mindennel és mindenkivel. Ugyancsak hasonlít az, hogy keményen kampányoltak, mintha a választópolgárokat, s nem a területi szervezetek 555 küldöttjét kellett volna meggyőzniük kvalitásaikról. A hétvégén kiderül, hogy volt-e értelme.

Hogy lesz-e megújulás, változás, vagy minden marad a régiben, valójában nem csak az elnök személyétől függ majd. Van és lesz bőven olyan külső tényező, amelyek menet közben szabják át a mozgásteret. Elég, ha csak a kormányzati részvételért kötött kompromisszumokra, a szövetségen kívüli szervezetekre, az általános kiábrándultságra és társaira gondolunk. Mindezek alapján biztosnak látszik, hogy bárki is nyerjen, annak nem csak a székház homlokzatát kell újrameszelnie, hanem hátul a kert végében felgyűlt trágyát is el kell lapátolnia. A győztes sokáig csak szenvedni fog, a vesztesek pedig keresnek maguknak más játékot.