Miért nem vonul ellenzékbe az RMDSZ?

Egyelőre „nem avul el” Markó Béla  (kormányfőhelyettes) és Emil Boc (kormányfő) kézfogása

Szerinte a szövetség egy bizonytalan helyzetért nem fogja otthagyni a kormányzás adta lehetőségeket. Hiába kínálják fel az RMDSZ-nek, hogy újra kormányalakító pártként működjön, mert rengeteg politikai és anyagi költséget feltételezne, és nem lehet látni, hogy cserébe nyernének-e valamit.

Három választást kellene ugyanis finanszírozni: egy parlamenti, egy helyhatósági és – ha egyáltalán sikerül megbuktani Băsescut – egy államfőit is. Az RMDSZ ezeken hátránnyal indulna, hiszen őt vádolnák a kialakult a politikai válságért.

Jelenleg – amint azt az RMDSZ-közlemények többsége is igazolja – a szövetség meg van elégedve a kormányalakító partnerrel. Sikerült kivívni, hogy érvénybe lépjenek az oktatási törvényben a kisebbségek számára javasolt pontok, továbbá az RMDSZ vezette helyi közigazgatásban is jelentős kormánytámogatásokat lehetett lehívni.

Különben a hatalomhoz való lojalitást igazolja az utóbbi két évtized gyakorlata is. Az RMDSZ – időnap előtt – nem lépett ki egyetlen kormánykoalícióból sem. „Ha egyezséget kötöttél az RMDSZ-szel, akkor zsarol, megnyúz, de nem árul el” – véli Florina Ciornei, aki kiemelte, hogy a magyar politikai alakulat sem a Demokratikus Konvenciót (CDR), sem a PSD-t, sem a Tăriceanu vezette kormányt nem hagyta ott.

Nem utolsósorban az újságíró azzal is példázódik, hogy a kormányhatalmaknak Romániában általában csak akkor volt szükségük az RMDSZ-re, ha nem volt meg a működésüket elősegítő parlamenti többségük. Ha az újonnan alakuló ellenzéki szövetség több mint 50 százalékkal nyeri meg a parlamenti választásokat, az RMDSZ nem tudná érvényesíteni akaratát, függetlenül attól, hogy ellenzékben vagy a hatalmon van. Ha pedig újból a szövetség által biztosított néhány százalékra lenne szükség, az ellenzék úgyis kénytelen lenne a magyar politikai alakulatot kormányalakításhoz meghívni.