Lassan és bizonytalanul haladunk az uniós felzárkózás útján

Illusztráció

Fotó: Thomas Campean

Az élelmiszertermékek forgalmazása során a vásárlónak joga van tudni, hogy a megvásárolt áru milyen összetevőkből áll, hol termelték, meddig szavatolják a minőségét. Ezt a célt szolgálja az áruk címkézése. Ami nem minden esetben vált ki közmegelégedést.

Bakó Zoltán

2017. július 07., 15:242017. július 07., 15:24

A legutóbbi címkebotrány abból a törvényből fakadt, amely elrendelte, hogy a tej és tejtermékek címkéjén a gyártó tüntesse fel, mennyi tejport tartalmaz. Ez ütötte ki a biztosítékot a tejtermék gyártók körében. A képviselőház néhány napja 217 támogató, három ellenszavazattal és 48 tartózkodással elfogadta a friss tej és tejtermékek címkézéséről szóló, 2016. évi 88-as törvény módosítását. Ennek értelmében már nem kell feltüntetniük a gyártóknak a termék előállításakor felhasznált tejpor arányát.

Az elfogadott módosítások szerint a címkéken a legnagyobb arányban felhasznált tej származási országát és a tejfeldolgozó vállalkozás nevét kell feltüntetniük a gyártóknak, a csomagolóüzem nevének vagy a márkának már nem kell szerepelnie a címkéken.

A gyártóknak fel kell tüntetniük a tejben található ásványi anyagokat, a vitaminokat és a tej dúsításához használt tejproteineket is. „Természetes termék” címkével csak azokat a tejtermékeket lehet ellátni, amelyek 100 százalékban tehén-, bivaly-, juh- vagy kecsketejből készülnek, és nem tartalmaznak más összetevőket.

A „román termék” felirat csak azokra a termékekre kerülhet fel, amelyek 100 százalékban romániai termelőtől és feldolgozótól származó tejből készülnek. A törvény 2018. január elsejétől lép hatályba.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium közvitára bocsátja azt a törvénykezdeményezést, amely elrendelné, hogy a termelők és forgalmazók lássák el címkével a piacra kerülő dinnyéket. Ha a jogszabálytervezetet elfogadják,

a dinnye lesz az első romániai mezőgazdasági termék, amelyet címkével kell ellátni az árusításkor.

A jogszabálytervezet azt is tartalmazza, hogy a dinnyére ragasztott címkén rajta kell majd lennie a dinnyefajta nevének, a helységnek, ahol termesztették, a begyűjtés (leszedés) időpontjának, no és természetesen a dinnye árának. Emellett azt is előírják, hogy a címkének standard méretűnek kell lennie, egyformának minden árusnál, átlátszó fóliába zártnak, Landscape-módszerrel színesen nyomtatva első és hátsó oldalán. A jogszabály tervezete kitér arra is, hogy

a címkék meglétét szúrópróbaszerűen ellenőrzi a mezőgazdasági minisztérium csalások elleni vezérigazgatósága.

Úgy tűnik, a szaktárca ezzel nyitott kapukat dönget. Legalábbis közép-erdélyi viszonylatban. Az itteni piacokon ugyanis a szemfüles délvidékiek már alkalmaznak valami hasonlót: a dinnyehegyeken levő árcédulákra ráírják – igaz, csak kézzel –, hogy Olt megyéből való a termék, esetenként, hogy Dăbuleni-ból (ennek a legjobb az ázsiója dinnyefronton), vagy Dobreşti-ről hozták, meg hogy – dátumszerűen – két nappal korábban szedték le. Hogy ezek az információk mennyire valósak, azt döntse el a kuncsaft. Feltehetőleg a standard címkézéssel is ugyanez lesz a helyzet.