Kigyomlált erdőtörvény

Így ír Victor Giurgiu akadémikus a Revista pădurilor 2010/2-es számában a hazai erdőirtó hagyományokról: minden olyan jelentős politikai esemény után, amikor Románia sorsa kedvezőbbre fordult, masszív erdőirtásba fogtunk, és az erdőterületek drasztikusan csökkentek. A távoli múltban Románia területének 80 százaléka volt erdős, ez az arány a 19. század elején 55-60 százalékra csökkent, a Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint pedig 27 százalékra. Az akadémikus szerint az eredeti erdőörökségünknek mindössze egyharmadát kaptuk a 21. század elejére. A legkegyetlenebb erdőtlenítés a Nyugati Alföldön (3,2 százalék erdő), a Bărăgan (3,5 százalék), a Moldvai Alföld (4,1 százalék), Olténia (5,3 százalék) és az erdélyi Mezőség (6,8 százalék). Miközben az erdőterületek optimális arányának 30-25 százaléknyinak kellene lennie az alföldeken, nálunk ez 3-10 százalékra zsugorodott, a dombvidéken a 40-60 helyett 20-30 százalékra, a hegyvidéken pedig 60-80 helyett 55-60 százalékra.

A nagy újjáépítéseket és a gazdaság újraindítását mindig az erdő feláldozása révén finanszírozták. Így történt a római hódítások, a román kenézségek és vajdaságok megalakulása után, erdőirtás folyt a drinápolyi béke után (1829), a román fejedelemségek egyesülését követően (1859), 1878, 1918 után – és természetesen 1989 után is. Az 1858-1890-es időszakban az erdőterület 3 millió hektárral csökkent, az 1919-1937-es agrárreformok idején 1,3 millió hektárral, a kommunizmus idején 600 ezerrel. Az akadémikus azt állítja, a legnagyobb gond ma a feldaraboltság: 1922-ben még 80 ezer erdőtulajdonos volt, 183 ezer 1930-ban, 500 ezer tulajdonos 1947-ben és körülbelül egymillió erdőtulajdonos 2010-ben. A jelenlegi erdőtörvénnyel képtelenség gazdálkodni, változtatni kell rajta.

A teljes írás az Erdélyi Napló június 19-én megjelenő 24. lapszámában olvasható.