Gyergyói hegymászók dél-amerikai hatezreseken

Az élményekről Csibi Márti számolt be, megjegyezve, nincs közöttük csúcsélmény. Ezt diktálták az időjárási viszonyok, így ha a 6893 méteres csúcsra nem is jutottak fel, az 5840 méteren lévő alaptáborból egy kisebb csúcsot, de 6000 méter felettit néztek ki maguknak. Tudják, milyen ez a magasság, mely Márti számára nagy cél volt, hogy utána a hétezresek felé kacsintgathasson.

„Az Ojos del Salado nagyon szép hegy, barátságos, kevesen járják, nincs tömeg, jó emberekkel találkoztunk mindenfelé” – olvasható a chilei beszámolóban. A jó emberek között egy magyar csapat is volt, kettejüket már korábbról ismerte, így bár egy nappal előttük jártak, üzentek nekik, kólával várják vissza. Azon a napon még szép volt az idő, napsütéses, mégis a tíztagú csapatból csak ketten tudtak a csúcsra jutni.

„Mi egy napot késtünk, a havazás viszont szemernyit sem pazarolta az idejét, az előrejelzés szerint percre pontosan érkezett. A csúcstámadás előtti éjszaka hóvihar volt fent. Ott ilyenkor villámlik is. Állítólag az alsóbb táborból, Atacamaból, 5200 méterről nézve gyönyörű volt. A mi táborunkból nézve nem volt annyira félelmetes, de egész éjjel havazott, és mikor hajnalban indulni kellett volna, akkor jó harminc centis friss hó volt a hegyen” – fogalmaz Márti. Tudni kell azt is, hogy az Ojoson más szabályok vannak, mint amihez mi a Kárpátokban szoktunk. Hiába tűz a nap délután két órakor is, utána minden nap befelhősödik, és négykor már ajánlatos lent lenni az alsó zónákban a vihar miatt. A nagy hó lelassította a két gyergyói haladási sebességét is, így döntést hoztak: nem kockáztatnak, biztonsági okok miatt inkább visszafordultak. Jó döntés volt, nyugtázhatják, hisz utólag tudták meg, hogy aznap a vihar a szokásosnál is hamarabb érkezett, és a csúcstámadó öt srác közül senki sem ért fel. Lényeges az is, hogy még vizet inni sem könnyű ilyen magasságban, az ivást is pihenés kell kövesse, ráadásul a hegy csúcsa egy húsz méteres függőleges fal. „Fel lehet mászni amúgy száraz időjárásban sziklamászó felszerelés nélkül, nagy lépés-fogások vannak rajta. Valójában nagy kövek egymáson, csakhogy, amikor már szinte hétezer méteren vagy, nyolc órás kemény intenzitású fizikai aktivitás után, még saját súlyodat felhúzd oda saját erőből, az elég megerőltető” – adta tudtunkra Márti.

Ezek az információk, plusz a hó, a jég, a lassú haladás késztette arra a belátásra, hogy visszaforduljanak, és egy kisebb csúcsot hódítsanak. De ezt nem kudarcként élik meg. A hét földrész hét vulkánja közül meghódították már mindketten a Damavendet, az Elbruszt és a Kilimandzsárót, vár rájuk még a Giluwe, Sidley és Pico de Orizaba, melyek 4-5 ezer méteresek, aztán még az Ojost is újratervezhetik. Ez a távlati tervek része. A jelenlegi: „két nap a tengerparton, aztán megyünk tovább Peruba, az inkák földjére. Meg különben is, a hotel puha ágyából írva: ha sokáig vagy fent hatezer felett, akkor egy ideig nem kívánod újra az élményt, hiába szép a hegy” – fogalmaz Márti.