Erdélyi ízek zöldségben, gyümölcsben

Egyre többen foglalkoznak hobbikertészkedéssel, a kertészeti kultúrák után járó, magasabb területalapú- és más uniós támogatás pedig az üzletszerű zöldség- és gyümölcstermesztést is fellendíti. Fokozatosan nő az itthon megtermelt kis- és nagyüzemi zöldség iránti kereslet: a fogyasztó a hagyományos ízeket keresi, miközben gyakran csalódnia kell. Függetlenül attól, hogy az áruházak polcain spanyol, török, holland vagy hazai fólia- és üvegházakban termelt primőröket vásárol, az ízük igen hasonló. Azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos erdélyi vagy oltyán paradicsomtól eltérő ízű, vagy inkább ízetlen, csökkent C-vitamin tartalmú, inkább fehéres, mint piros húsú zöldség külsőre jól mutat, de ízben nem hasonlít arra, amit 15-20 évvel ezelőtt még megvásárolhattunk piacainkon. A rendszerváltás előtt a hazai üvegházakban megtermelt, kiváló zamatú és beltartalmú primőrök 90 százaléka került külföldre, a régi szocialista nagyüzemi rendszer összeomlásával azonban teljesen átalakult a hazai zöldség- és gyümölcspiac: a szükséges terménymennyiség mintegy kétharmadát importáljuk, így nem véletlen, hogy a hazai termelvények iránti igény folyamatosan nő. A hagyományos ízű paradicsomot, uborkát, vagy a kiváló leveszöldségként ismert aranyosszéki murkot, petrezselymet, hagymát kereső vásárló azonban ezekre nem fog rálelni a nagyáruházak standjain.

Sok jóval nem biztat Ádám István kertészmérnök sem, aki a rendszerváltás után Kolozs megye legnagyobb zöldségtermesztő magánvállalkozója volt. 1995-ben közel száz hektáron termesztett káposztát, hagymát, gyökérzöldséget, azaz minden olyan aranyosszéki veteményt, amely már a Ceaușescu-érában messze földön híres volt: Bukaresttől Temesvárig és Nagybányáig mindenhol szívesen vásároltak a piacoló aranyosszékiektől. Ez a rendszer ért véget 1996 tájékán, amikor a hazai piacokat ellenőrizetlen mennyiségben árasztották el az olcsó és gyenge beltartalmú külföldi zöldségek. A ma ötszáz hektáron gazdálkodó Ádám István akkor hagyott fel a zöldségtermesztéssel, és tért át a biztosabb megélhetést jelentő szántóföldi növények – szalmás gabona, kukorica, napraforgó, szója, repce és cukorrépa – termesztésére.

A teljes riport az Erdélyi Napló április 23-án megjelenő 16. lapszámában olvasható.