Egy reneszánsz ember a 21. században

– A főiskola elvégzése után azonnal Kolozsvárra szerződött. Mit nyújt önnek ez a város, és mit nyújt ön a városnak?

– Kolozsvár azért „kézenfekvő” nekem, mert annyi lehetőséget kínál a kibontakozásra, amennyit talán ebben az országban egyetlen város sem. Az én szálaim ezerszámra hálózzák be ezt a várost, és a város ezer szállal hálóz be engem. A tizennégy év – de ha az egyetemet is beleszámoljuk, idestova húsz –, amióta a kolozsvári színház deszkáit koptatom, épp elegendő, hogy az ember felismerje azokat a lehetőségeket, amelyeket tiszta lelkiismerettel, szakmai tudása és elhivatottsága szerint a lehető legjobban képes megfogni és kiaknázni. Igyekszem több műfajban alkotni, úgy gondolom, az egyetlen lábon álló alkotóember nem alkotóember. Ugyanakkor nem szeretem a szakbarbárokat, úgy tartom, a szakma, vagy a művészet nem az alkotó ember egyetlen és kizárólagos tulajdonsága. Legyen rálátása a világra, felelőssége ama bizonyos talentumok felhasználása tekintetében, illetve mások hasznára. Ez a felelősségérzet magyarázza azt is, hogy én például miért írok néha publicisztikát. De verseket is, és negyven fele közeledve azon gondolkodom, hogy össze kellene szedni őket és kötetbe rendezni.

– Élete főcsapása mégiscsak a színház. Annál is érdekesebb a választás, hogy sem születési helye, Gyergyóremete, sem legifjabb éveinek színhelye, Székelyudvarhely nem a színjátszásáról volt híres. Még ha mára változott is a helyzet...

– Változott bizony, ma már Gyergyóban és Udvarhelyen is érdekes színházi műhelyek működnek. Hogy mégis, miért lettem színész? A pályatársaim közül nagyon sokan elmondják, hogy amióta az eszüket tudják, a színház körül gravitálnak gondolataikkal, tehetségükkel, egész lényükkel. Én ilyen értelemben soha nem készültem színésznek. Minden szerettem volna lenni, a családban, a közvetlen környezetemben nagyon sok jó példával találkoztam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nagybátyám példája nyomán szerettem volna orvos lenni, valamikori hittanos lelkipásztorom révén szerettem volna teológiára menni. El is végeztem másfél év civil teológiát… Az ötéves tanítóképző negyedik évében gondoltam először arra, mi lenne, ha...?

A teljes interjú az Erdélyi Napló november 13-án megjelenő 45. lapszámában olvasható.