Dán és magyar komolyzenei kapcsolatok

A fesztivál első napján Európa egyik legismertebb és legrégibb kulturális intézménye mutatkozott be a Dán Királyi Balett. Előadásuk melyen Sólyom László köztársasági elnök valamint a dán koronaherceg és felesége is részt vett egyben a hivatalos megnyitónak is számított. A szilfid (La Sylphide) érdekessége, hogy eredetileg az egyik leghíresebb koreográfusuk, August Bournonville ( aki 1830 és 1877 között állt az együttes élén) vitte színre. Felújították az egykori előadást, a 19. században ugyanis Bournonville iskolát teremtett. Több európai balett is átvette koreográfiáit, ez a stílus vált akkoriban többnyire uralkodóvá.

A Dán Nemzeti Kamarazenekar (képünkön) és a magyar komolyzene-szerető közönség közti kapcsolatnak már hagyománya van. A zenekar ugyanis már régóta működik együtt Fischer Ádám karmesterrel és rendszeresen lép fel Budapesten. A tavaszi fesztivál keretében tartott koncertjük – melyre a fesztiválirodától meghívást kaptam – első felében az egyik legismertebb dán zeneszerző Carl August Nielsen műveiből kaphattunk ízelítőt.

A Bartók kortárs Nielsen zenéjében, mintha próbált volna egy kicsit a korabeli későromantika irányzatával szemben távolságot tartani. Műveiben, a zenekritikusok véleménye alapján, inkább a klasszicista jegyek fedezhetőek fel. Természetesen zenéjébe, már néhány modern elemet is beépít. A Művészetek Palotájában tartott koncert első műve is éppen egy ilyen modernebb szerzemény, egy 1922-ben komponált fuvolaverseny volt.

Eredetileg Nielsen a korabeli Koppenhágai Fúvósötös mindegyik hangszeresének szeretett volna egy-egy versenyművet komponálni. Végül csak a fuvola- és a klarinétverseny készült el. Ezek a kis concertók az illető zenészek zenei portréit hivatottak megalkotni. Holger Gilbert-Jespersen (1890-1975) számára írt fuvolaverseny egy jó kedélyű, életvidám muzsikust jelenít meg.

A szólista szerepét ezúttal Seress Dóra játszotta ugyanis 2006-tól a Dán Nemzeti Kamarazenekar első fuvolistája. A szombathelyi születésű fuvolaművész egyik nemzetközileg elismert magyar előadóművész. 2001-ben például a Nemzetközi Prágai Tavasz Fuvolaversenyen 1. díjat kap, Japánban, a Kobei Nemzetközi Fuvolaversenyen 2. díját nyeri meg. 2004-ben szólistaként lépett fel a Bécsi Kamarazenekarral a Wiener Konzerthaus Mozart termében, a nemzetközi díjnyertesek sorozatában.

A dán zeneszerzőt, habár operaszerzőként is elismerték a Maskarade című darabja után nem szerzett több dalművet. Kísérőzenével azonban továbbra is foglalkozott. Az Ezeregyéjszaka egyik meséjére épített 1919-ben komponált Aladdin-szvit, melyből a hangversenyen részleteket játszottak, rendkívül összetett, tánczenét, kóruszenét, indulót stb. tartalmaz. Nielsent Bartókhoz hasonlóan a népzene is inspirálta. Talán ezzel magyarázható, hogy a keleti meséhez nem keleti zenei elemeket, hanem a dán népdalokat használt alapul.

Az est második felében az egyik zseniális és legjátszottabb klasszikus zeneszerzőnek, Wolfgang Amadeus Mozartnak három művét hallhattuk. A Betracht dies Herz (a legenda szerint) úgy született, hogy a 11 éves Mozartot egy szobába zárták ahol „a kottapapír és a kantáta szövege voltak csak a társai”. Salzburg hercegérsek így akart meggyőződni, hogy tényleg a fiú szerzi ezeket a műveket és nem az apja. A kantátából az angyal áriája részletet hallhattuk a híres Miah Persson svéd származású szoprán előadásában.

Szintén Miah Persson adta elő A Metastasio Ezio című librettójának a Misera, dove son koncertária részletét.

A koncert az úgynevezett Haffner szimfóniával zárult. Salzburg polgármestere, id. Sigmund Haffner többször is rendezett házában koncertet, melyeken többnyire Mozart is közreműködött. 1776-ban Haffner lányának, Maria Elisabethnek az esküvőjére készültek, Wolfgangot kérték meg, hogy írjon ünnepi zenét. A héttételes Haffner-szerenád (K 250) nagy sikert aratott. Mozart hat év múlva ismét „megrendelést kapott”, hogy ezúttal az ifj. Sigmund Haffner nemesi címének a megszerzése tiszteletére komponáljon. Ekkoriban azonban már Bécsben élt és sűrű elfoglaltsága közepette, gyakran csak éjszaka tudott komponálni. Mihelyt elkészült egy tétellel, azon nyomban Salzburgba küldte apjának. Később az egész művet visszakérte, hogy Bécsben előadassa, ekkor azonban a szerenádmuzsikában szokásos Indulót, valamint egy menüettet elhagyott belőle. Ilyen módon keletkezett négytételes D-dúr szimfónia (K. 385).

Az első tétel merész intenzív, ritmikával indul, a széles regiszterekben játszott főtéma állandóan jelen van. Ezt követi egy lassú, fönséges a bécsi szerenádokat idéző tétel és egy menüett. Végül a muzikológusok véleménye alapján az utolsó szintén gyors tétel a Szöktetés a Szerájból időbeni közelségére utal, mivel Ozmin híres „akasztófa-áriájának” témáját ismerhetjük fel benne. A Haffner-szimfónia nagy sikert aratott Bécsben, ahol – a kor szokása szerint – az első három tétel és a finálé közé sok más darabot (zongoraműveket, vokális zenét, improvizációt) iktattak be.

Színes, összetett koncerten vehetett részt Budapesti Tavaszi Fesztivál közönsége, amely valószínű, hogy még jobban erősíti a dán és magyar komolyzenei téren kialakult kapcsolatokat.