A székelyek pártját fogja a Spiegel

A cikk megemlíti az egykori román nemzeti válogatott jégkorongos, George Justinian nyilatkozatát, melyet a Libertatea nevű lapnak adott. „Nincs szükségünk olyan játékosokra, akik megtagadják a nemzeti himnuszunk éneklését, és nincs szükségünk külföldi edzőre sem.” Romániában a hokit a magyar kisebbség uralja, mondta Justinian, aki ma ifjúsági edzőként dolgozik. Ezután pedig azt javasolta, hogy egyszerűen egy második román nemzeti válogatottat alapítsanak – méghozzá olyat, mely kizárólag román játékosokból áll, és az edzők is román nemzetiségűek. „Egy párhuzamos csapattal, magyarok nélkül, bebizonyítjuk, hogy mi, románok milyen jók vagyunk!”

Ahogy a cikk rámutat, a sportolókon és edzőkön kívül természetesen a politikusok is részt vesznek a játékosok támadásában. Némely politikus egyenesen azt követeli, hogy vegyék el a jégkorongozók állampolgárságát. A Román Jégkorong Szövetség (FRHG) elnöke, Tánczos Barna döbbenten áll az ügy ilyen fokú eldurvulása előtt: „Örülhetnének egyszerűen annak, hogy nyertünk.”

A cikk szerzője, Keno Verseck szerint azonban ez nem olyan egyszerű. Megemlíti, hogy a székelyek már körülbelül ezer éve abban a régióban élik mindennapjaikat, és az első világháború után a magyarok elveszítették államuk területének kétharmadát. A románok eleinte autonómiát ígértek a kisebbségeknek, ehelyett azonban Románia egy nacionalista, központosított állam lett, melyben a kisebbségekkel nem bántak megfelelően. A székelyek emiatt hazugként, tolvajként és elnyomóként tekintenek a románokra.

A botrány kitörése után a román sajtóban azonnal megindult a verbális polgárháború: „Szemtelenség!“, „Arcátlanság!“, „Provokáció!“, „Szégyen!“, „A hokiválogatottunk megbecsteleníti a himnuszunkat!“ című írások jelentek meg, bizonyos nacionalista politikusok pedig a játékosokat „magyar bestiáknak“ nevezték.

Az egykori legendás profi teniszező, Ilie Năstase így reagált a történtekre egy interjúban: „Sehol a világon nincs egy kisebbségnek annyi joga, mint a magyaroknak nálunk! Azt hallottam, hogy magyar rendszámtáblákat szerelnek fel a lovaskocsijaikra! Mit akarnak még? Esetleg még a zászlajukat kitűzni a diadalívünkre Bukarestben? Ha nem tetszik nekik itt, tűnjenek el! Mindenesetre sohasem fogjuk megengedni, hogy megkapják autonómiájukat és azt csináljanak az országunkban, amit csak akarnak!“

A Spiegel említést tesz a himnuszbotrányt „felvezető” kishokisbotrányról is, amikor az U16-os válogatott keret egyetlen román nemzetiségű tagját állítólag helybehagyták a magyar csapattársak. A cikk úgy írja le a történtek előzményét, hogy a 15 éves román játékos az öltözőben rászólt három magyar csapattársára, hogy a román nemzeti ünnepen legyenek hajlandóak románul beszélni.

A Spiegel online cikkének írója a román fiatal megnyilvánulását az évek óta megfigyelhető nevelésbeli hiányoságokkal magyarázza. Szerinte országszerte tapasztalható, hogy a románok gyerekeiknek azt tanítják, hogy ha valaki Romániában eszik kenyeret, románul is kell beszélnie, és emellett mégis a román a világ egyik legtoleránsabb nemzete.

Keno Verseck a román-magyar hokiháborút nem tekinti lezártnak. Főleg, ha a román nemzeti válogatott sztárját, Becze Tihamért valóban beperelik a hazaárulás vádjával, ahogyan azt a kriptofasiszta európai parlamenti képviselő, Corneliu Vadim Tudor, Ceausescu egykori munkatársa követelte. A megfelelő paragrafus létezik hozzá.

A székelyek ugyanakkor nyugodtan, már-már közömbösen reagáltak az őket ért támadásokra. Tánczos Barna ezt így kommentálta: „Mindig énekelünk, ha a himnuszunk szól, ilyenek vagyunk mi, magyarok“, mondta a Román Jégkorong Szövetség elnöke. „Egyébként csak hokizni szeretnénk és nyerni. De a románok képtelenek elviselni, hogy az országban mi, magyarok vagyunk a legjobbak ebben a sportban.“ Az előbb említett játékos, Becze Tihamér pedig ironikusan így nyilatkozott: „Mit akarnak tulajdonképpen a románok? Nekik semmi közük sincs a hokiválogatotthoz. A december 16-i játék során nem Románia, hanem a Székelyföld győzte le Magyarországot.“

Egyébként érdekesség, hogy a szerző a cikk során végig Csíkszereda magyar nevét, és nem a román Miercurea Ciuc elnevezést használta.