/ Vébégóbé

Azon izgultam még a minap, hogy rúgjanak az uruk egy gólt, és kezdődjön el a harc. Hát ez megtörtént, jött egy narancs gól, aztán a kék-fehér, s ennyi az első játékrészben. Ám volt azért ott több is.

Csak nyomokban tartalmazta ez a meccs azt a német csodafocit, amit az argentinok és az angolok ellen mutatott a Nationalelf. A spanyolok ellen bemutatott produkció már nem volt elég a döntőbe jutáshoz: Puyol kifejelte onnan őket. Vagy befejelte csapatát oda.

Sem mérkőzés előtt, sem mérkőzés után nem filozofálok, nem az én tisztem, s különben is. Minap volt viszont néhány jó mondata férfi kollégámnak, aki egyébként sosem nézett végig egyetlen focimeccset sem...

Sokgólos meccs – legalábbis a vb-elődöntőkhöz képest – után örvendhettek mindazok, akik Hollandiának szurkoltak. Az Oranje ismét rákapcsolt és fapapucsban bemasírozott a vb-döntőbe. Oda, ahol utoljára 1978-ban járt.

A tenisz az egyik legarisztokratikusabb, legelegánsabb sport. Ésszel és erővel egyaránt kell játszani. Mielőtt rám röffennének, akiket magam mellé állítottam, mielőtt kihúznám a dugót következő soraimmal, megjegyzem, nem vaktában lövöldözöm – a fociról is elmondható, hogy ész és erő ugyanúgy szükséges a minőséghez.

A sportban is a nőknek áll a zászló, nem hiába mondatják nőkkel a sporthíreket. Olyat viszont még nem láttam, hogy kommentműsorba nőket hívtak volna meg fociról értekezni – lehet, pont olyan lett volna, mint a vébéről írt, pénteki cikkecském: volt egy kis foci benne, és olybá tűnt, mintha a bajnokságról szólt volna.

Ilyen kemény paraguay-i ellenállásra szerintem kevesen számítottak, ugyanakkor a játék közben összejött tizenegyespárbaj hihetetlenül izgalmas és érdekes volt. S a spanyol módi ismét: Torresnek nem ment, de Villa megint eldöntötte.

A 21. század focija – a német-argentin összecsapás után úgy álltam fel a tévé elől, hogy én most ezt láttam. Németország 2010-es csapatát – pláne ha meg is nyerik a vébét – lassan abba a ketegóriába kell sorolnunk, mint az 54-es magyar, a 70-es brazil vagy a 74-es holland válogatottat.

Elképesztő izgalmakon vagyunk túl, most gépelés közben is remeg a kezem. Túl egy olyan meccsen, amikor a holland szurkolók számára kellemesen borult a papírforma: az Oranje 1998 után ismét elődöntőben, Brazília kiesett.

A foci-vébéről női szemmel...

Szép focit játszottak a spanyolok: a tegnapi kesergésem után végre örömöm telt a meccsben, le a kalappal a spanyolok előtt, Céroniék kipottyantak.

Délután azt írtam, hogy a Brazília–Chile meccsre azt várom, hogy a 12 évvel ezelőtti vb-nyolcaddöntő ismétlődik. Bejött: a selecaó esélyt nem adva, egyszerűen lefocizta Chilét. Még a gólkülönbség is azonos volt.

A narancsmezes válogatott azt hozta a szlovákok elleni nyolcaddöntőn, amit kellett: Robben hamar bevarrta Muchának a rövidbe, aztán tartották a labdát, kivártak, s a második félidőben elég volt Skrtelék még egy megingása, hogy eldőljön: Hollandia negyeddöntős.

Jobbak voltak az argentinok, ez tény, de kéremszépen: ilyen szinten kell a videobíró, mert habár utánuk is lőttek gólokat, Lampard és Tévez "góljai" ezt bizony igényelték volna. Argentína azon az úton halad, mint négy éve: kiütötte Mexikót, jön Németország.