Micsoda meccs!!!

Babonából (vagy egye fene: sznobságból!) a meccs előtt egy Amstel sört vettem – többször is előfordult, hogy holland sörrel ültem le holland meccset nézni és be-bejön néha a dolog :-) Mint már korábban jeleztem, Anglia után számomra Hollandia a következő opció, tehát a  B terv a vébére, úgyhogy úgy örülök, mint a pék kutyája a zsemlének :-)

Higgadtság, taktikusság, okosság és egy pici szerencse is – minden összejött a narancsmezeseknek a második játékrészben. Pedig az első félidőben katasztrofálisak voltak a lyukas védelmükkel, Robben erőlködéseivel – tették-vették ott a labdát, a brazilok pedig magabiztosak, jók voltak. De talán az elbizakodottságuk vezetett oda, hogy nem igazán figyeltek a kis Sneijderre, aki szemfüles módon kétszer is megetette őket. Aztán amikor elszabadult a pokol (Felipe Melo többfordulós eltiltást kaphatna a taposásért, Zidane 1998-ban pontosan ilyen dologért \"pihent\" két meccset a vébén), érdemes volt nézni a holland csapatkapitány Van Bronchorst-ot, aki rendre \"eltakarította\" társait a játékvezető és a cirkuszoló brazilok mellől. A nagy öreg, aki a tizenkét évvel ezelőtti brazil–holland elődöntőn ott ült a kispadon. Akárcsak társa, a másik nagy oszlop, Ooijer, aki szintén pados volt azon az elveszített meccsen – most lassan, de nagyon hasznosan játszott, pedig percekkel a kezdés előtt (Mathijsen a bemelegítésnél sérült meg) ugrott be a kezdőbe, eddig egyetlen percet sem játszott ezen a vébén. Dunga, a mostani brazil edző is pályán volt 1998-ban, sőt tizenegyest is belőtt a brazilok által nyert büntetőpárbajban, sőt négy évvel korábban azon a negyeddöntőn is pályára lépett, amikor szintén negyeddöntőben 3–2-re legyőzték Hollandiát. Az a meccs talán hasonlított is a mostanihoz részleteiben: Bergkampék akkor 2–0-ról álltak fel és egyenlítettek, csak a brazilok akkor nem törtek össze, mint most. Mert Sneijder fejese után teljesen elveszítették a fejüket – és ezt a meccset is. Hiába az első félidei kitűnő játék, egy meccs kilencven percig, vagy még annál is tovább tart – még ha közhelyszámba megy ez a kijelentés, akkor is.

Még a házi tippversenyen is telitalálatom volt az eredményt illetően: igazság szerint a szívem tette azt, nem az agyam. Az agyam ugyanis brazil továbbjutást jósolt volna. Most a szív győzött.

Ha Uruguay továbbjut, akkor egy 1974-es meccs jön elő ismét: akkor a Cruijjf vezette totális focit játszó holland álomcsapat 4–0-ra nyert a középdöntőben. Az Oranjénak reális esélye van világbajnoki döntőbe kerülni. Ahogy egyik kedves barátom írta a meccs közben sms-ben (miközben Robbenék az utolsó tíz percben még elrúgdostak néhány ziccert): \"A világbajnokokat látjuk!\" Tényleg?