Dráma és mennybemenetel

A hollandok győzelmét meg kellett ünepelni este, ehhez egy koncertet (és sok sört...) választottam - a hosszabbítást és a tiziket viszont kocsmában, élőben izgulhattam végig. Igen, izgultam, mert Uruguaynak szimpatikus gárdája van - habár eddig igazi nagy csapatot nem győztek le a tornán.

Jómagam a fociszurkolók azon konzervatív részéhez tartozom, akik a klasszikus, nagy hagyományokkal rendelkező európai és dél-amerikai csapatoknak szurkolnak - értelemszerűen nem szeretem az afrikai futballt. Nem drukkoltam 90-ben Kamerunnak, 94-ben és 98-ban Nigériának, 2002-ben Szenegálnak - sőt, idegesített, hogy Kamerun és Szenegál a legjobb nyolcba is bejutottak. 1990-ben az Anglia-Kamerun negyeddöntőn környékezett az idegösszeomlás, szerencsére Linekerék megoldották. A focit Európában és Dél-Amerikában játsszák, nem Afrikában és Ázsiában, illetve Észak-Amerikában. Ott másokban jobbak, s ez így is van rendjén.

Szerencsére Suárez most is megoldotta (piros lapja ellenére a mérkőzés egyik hőse lett). Vagy Asamoah Gyan - ő csinált hőst belőle. Vagy Muslera - belőle meg Mensah. Vagy Abreu - aki szenzációs Panenka-trükkel verte Kingsont az utolsó tizenegyesnél (az 1976-os belgrádi Európa-bajnoki döntőn Csehszlovákia tizenegyesekkel verte Nyugat-Németországot, a cseh Panenka ilyen emeléssel járt túl Sepp Maier eszén - azóta az ő nevét viseli az ilyen típusú büntetőrúgás).

Szimpatikus, hajtós csapatuk van az uruknak, nem adják könnyen a bőrüket - habár egész Afrika és a fél világ ellenük szurkolt, mégis elhalgattatták a vuvuzelákat a tizenegyesek után. Csináltak még ilyet pontosan 60 évvel ezelőtt, akkor a Maracanában hallgatott el 200 ezer brazil... Negyven éve pedig elődöntőt játszhattak, s most is: akkor Brazília volt az ellenfél, most Hollandia lesz. Egy igazi, klasszikus összecsapás, amin egy kétszeres vb-aranyérmes és egy kétszeres vb-ezüstérmes mérkőzik majd. Az ilyen meccseket szeretem, amikor a világ focijának történelmi alapon is a legelitebbje csap össze. Mint például Argentína és Németország.