Narancsszívek, örvendjetek!

Most megint azzal kezdem, hogy Hollandiának szurkoltam, mert ez így fair - a magyarázat egyszerű (asszem, ezt már leírtam párszor): Anglia kiesése után a B tervem lépett életbe (így volt ez a két évvel ezelőtti Eb-n is, ahová ki sem jutottak Gerrardék), tehát teljes mellszélességgel a narancsmezeseknek drukkolok. Talán azt is írtam, hogy néhány évvel ezelőtt volt szerencsém eltölteni néhány hónapot ebben a csodálatos kis országban, annak is egyik egyetemi városában, Groningenben, s bármilyen furcsán hangzik, az egyik vizsgám bizony a holland foci történetéből volt. Egyik kurzusunk lényege az volt, hogy a végén egy olyan témájú dolgozatot kellett írni, ami egy tipikusan holland dologról szólt - tehát heteken keresztül különböző előadásokat hallgattunk a gátrendszerekről, a 17. századi festészetről, az oktatásuk rendszeréről, a tulipántermesztésről, vagy az ún. gedogen-ről, tehát a \"megengedő törvényről\" (a könnyű drogok és a prositúció legalizálásáról). A vizsgadolgozat is ennek jegyében kellett megírni: valami tipikusan holland jelenséget kellett tanulmányozni és bemutatni. Legtöbben a holland festészet aranykorát választották, jómagam viszont a holland labdarúgás aranykorát - mert amit véghezvittek a hetvenes években, az a futball forradalmasítása volt. Annak úgyanúgy a csodájára járt a világ, mint a festészetüknek. Annak a focinak, amivel úgy elkápráztatták a világot, mint az ötvenes évek elején a magyar Aranycsapat. Fájdalom, hogy a magyarokhoz hasonlóan a legfontosabb eredmény kapujában ők is elbuktak: Cruijff (hollandul így írják, nem Cruyff-nak) és társai (Rep, Krol, Neeskens és a többiek) zsenialitása az Ajax Amszterdam csapatát arra predesztinálta, hogy a hetvenes évek elején lealázzák Európát és háromszor egymás után nyerjék el a BEK-et, de a rájuk épülő válogattott az 1974-es döntőben a nyugatnémetek, az 1978-asban (Cruijff ezen már nem volt) pedig az argentinok előtt kellett fejet hajtaniuk - mindkét csapat hazai pályán nyerte meg a vb-t. S tegyük hozzá gyorsan, hogy az Ajax-sikersorozathoz egy erdélyi magyar edző, a Házsongárdban nyugvó Kovács Ferenc (Kopek) is nagyban hozzájárult.

Aki esetleg fanyalogna azon, hogy - akárcsak a német csapat - ez a holland sem igazi holland \"nemzeti\" együttes, el kell keserítenem: Van Bronckhorst-ot, Bouhlarouzt és De Zeuwöt (illetve a vébén csereként szóhoz jutó Eliát) kivéve ez a csapat nem \"bevándorló-eredetű\". De még ha az is lenne... Ki ne emlékezne Gullitra, Rijkaardra, Kluivertre vagy a még mindig aktív Seedorfra? Tettek ők annyit ezért a nemezeti válogatottért, hogy megbecsült, derék hollandusok lehessenek (a rend kedvéért jelzem, hogy Humphrey Mijnals volt az első olyan színesbőrű, suriname-i eredetű játékos, aki pályára lépett a holland válogatottban - 1960-ban). Egyébként is: az az ország rég nem arról szól, hogy ki a bevándorló és ki nem az. Ugyanúgy éneklik a Wilhelmus-t a meccs előtt, mint a többiek. Vagy ugyanúgy nem, mert módfelett érdekes és talán vicces is, hogy az európai országok himnuszai közül a kutatások szerinti legrégebbi \"nemzeti dal\" (mondjuk a hollandoknál ilyenről nem feltétlenül beszélhetünk) szövege Orániai Vilmos fejedelem (innen a Wilhelmus) egyes szám első személyben tett vallomása. A franciaországi birtokokat (innen az Oranje, a holland válogatott a királiyi család iránti tiszteletből játszik narancssárga szerkóban - 1907 december 21-én tették ezt először, de nem volt szerencsés: Darlingtonban Anglia 12-2-re alázta őket...) is \"bíró\" herceg arról \"vall\", hogy német vér csörgedez ereiben (\"van Duitsen bloed\") és a spanyol királyt tiszteli (\"den Koning van Hispanje heb ik altijd geëerd\"). Ez a másik vébé-elődöntőt illetően érdekes, nem? :-)

\"A vébé legnagyobb gólja!\" - üvöltötte a telefonomba Van Bronckhorst iszonyatos találata után egyik legkedvesebb barátom egy távoli országból. Nem Hollandiából, pedig az lett volna ezen az estén az igazi... De így is jólesett :-) Tényleg nagyon eltalálta az \"öreg\" - én Forlán gólját sem akarom lebecsülni, de ahhoz bizony kellett Stekelenburg rossz mozdulata és a Jabulani oly sokat emlegetett furcsasága is. A narancsgépezet pedig a második félidő közepén egyszerűen ellenállhatatlan volt, az élén Robbennel, aki a Groningen melletti Bedum nevű faluban született és az első profi csapata a zöld-fehérben játszó FC Groningen volt (onnan került később a PSV Eindhovenhez). Ahogy Dirk Kuyt (a szőke szélső az Északi-tenger partján levő halászfaluban, Katwijkban született és választhatott édesapja mestersége - halász volt a papa - és a foci között, szerencsénkre utóbbit választotta, első kenyéradója az FC Utrecht volt, a jelenlegi pedig a kedvenc csapatom, az FC Liverpool :-) a fejére varázsolta a labdát és ahogy azt Arjen bebólintotta Muslerának, hát az csodálatos volt. Már harmadszor üvölthettem-ordíthattam - pedig nem volt még vége. Ezen a vébén egyszerűen nem lehet hátradőlni! Az uruguay-i végső roham heves körömrágásra késztetett, egyszerűen beszorították az Oranjét a tizenhatosba. Aztán... Aztán mégis vége!

1978 után ismét vébédöntőt játszhat Hollandia. Nem mellesleg először fordul elő, hogy Európán kívüli vb-tornát európai csapat fog megnyerni: a világbajnokságok történetében a nem Európában rendezett tornákat mindig dél-amerikai válogatottak nyerték (Brazília, Argentína vagy Uruguay), sőt a brazilok az 1958-as svédországi tornán is diadalmaskodtak. Gondoltuk volna ezt a nyolcaddöntők kialakulásakor, amikor a tizenhat csapatból csak hat gárda volt európai és ők is egymás ellen játszottak, tehát eleve hárman juthattak be a negyeddöntőbe? Szerintem nem sokan. És láss csodát, mi, európaiak vagyunk a futballvilág trónján, akármennyire is fáj ez egyeseknek, akik a dél-amerikai, az afrikai vagy az ázsiai focit szeretnék, illetve szerették volna piedesztálra emelni.

A hollandoknak már a zsebükben van az ezüstérem, de ők ezzel most már nem érnék be, mert abból már volt kettő - viszont abba, hogy aranyéremmel térjenek haza, a németeknek vagy a spanyoloknak nagyon vastag beleszólása lesz. Hup, Holland, hup!