Selecaó: lazán, szépen, papírforma szerint

Sok hozzáfűznivalónk nem lehet ehhez a meccshez: a Dunga-csapat talán behunyt szemmel is továbjutott volna. Chile együttese próbálta tartani a frontot, de már az első félidőben bekapott két gólt, s innen már nem volt felállás, Bielsa hiába idegeskedte szét a kispadot. Suazo vagy Mark González egyelőre nem Zamorano vagy Salas, a chilei foci nem rossz, csak Brazília ellen hiába minden. Attól tartok, hogy a hollandoknak is minden hiába lesz, ha ilyen periódusokat kap el az ötszörös világbajnok, mint a Robinho-gólt megelőzően: különösebben nem kedvelem a brazilokat, de tudok örvendeni azért, hogy ők még összehoznak néhány kimagaslóan szép jelenetet.

A holland–brazil összecsapások mindig élményszámba mennek: gondoljunk csak a 98-as elődöntőre (akkor az 1–1 után a brazilok 11-esekkel jutottak döntőbe), vagy a 94-es negyeddöntőre – utóbbin kétgólos brazil vezetésnél is felálltak Bergkampék és kiegyenlítettek, csak Branco szabadrúgása becsapta De Goey-t, azzal lett 3–2. Hadd álmodozzunk mélyebbre az időben: a hollandok eddigi legjobb vb-jükön, 1974-ben a második csoportkörben Cruijffék simán lelépték 2–0-ra Rivelinóékat s azzal döntőbe kerültek... Ha megint ugyanilyet játszanak a narancssárgák a sárgákkal, szerintem nem lehet okunk panaszra. De azért jobb szeretném, ha egy európai csapat megállítaná a brazilokat – négy éve a franciák ellen estek el a negyeddöntőben. Holnap mindkét meccs kétesélyes: a Paraguay–Japánon esetleg tovább gyönyörködhetünk Hondáék tökéletes taktikájában vagy a dél-amerikaiak néha meglepő húzásaiban, este pedig néhány hölgy biztosan dilemmában lesz, hogy vajon Céroni vagy Torres csapatát nézné-e tovább a vébén...