Oranje: amit és ahogy kellett

A narancsmezes válogatott azt hozta a szlovákok elleni nyolcaddöntőn, amit kellett: Robben hamar bevarrta Muchának a rövidbe, aztán tartották a labdát, kivártak, s a második félidőben elég volt Skrtelék még egy megingása, hogy eldőljön: Hollandia negyeddöntős.

Katona Zoltán

2010. június 28., 19:092010. június 28., 19:09

2010. június 29., 10:552010. június 29., 10:55

Galéria
A szlovákok emelt fővel mehetnek haza, hiszen kiverték a világbajnokot, továbbjutottak, a nyolcaddöntőben is jól védekeztek a hollandok ellen, sőt még hatalmas helyzetek is összejöttek. Az utolsó percben kapott tizenegyes is ezt erősítheti bennük: jelenleg az azt berúgó Vittek és az argentin Higuaín vezetik a góllövőlistát 4–4 góllal, utóbbinak azonban még van lehetősége, a szlováknak már nincs.

Ma már a hollandok sem fociznak szépen és látványosan, s ez a vébé is arra döbbenti rá a szurkolókat, hogy a klasszikus, szép, látványos, cseles futballnak vége van. Az utóbi 10–15 évben egyfolytában erre mutató tendenciákat látunk, elég csak a görögök 2004-es Eb-címére gondolnunk. Hol van ma már a hetvenes évek holland válogatottjának csodálatos játéka? Vagy a 70-es brazil csapat tagjainak szenzációs szólói, Maradona 86-os cselsorozatai? Közhely és sokan leírták már: a pragmatikus, rideg, eredménycentrikus foci lett az egyeduralkodó. Ma már a védelmi hibákat kegyetlenül megbüntető csatároknak áll a zászló, nem azoknak, akik egymás után két-három hátvédet is kicseleznek. A labdarúgás évről évre változik, mindegyik stílusnak volt és lesz ellenszere, mindegyik mellett és ellen is szól valami. Jelesül a holland csapat mellett most az szólt, hogy aránylag könnyű ellenfelet kaptak a nyolcaddöntőben, s a második félidőben éppen csak annyit adtak ki magukból, amennyi kellett a továbbjutáshoz. Bert van Marvijk narancsgépezete már gondolatban a brazilok ellen készül, oda pedig nagyon fel kell kötni a gatyát a tulipánosoknak. De miért írok Brazíliát? Chile esetleges ma esti továbbjutása talán az olaszok kiesését is felülírná, ami a meglepetéseket illeti.

A brazilok estek ki már nyolcaddöntőben, igaz, ehhez Maradona és Caniggia, illetve egy argentin csapat kellett 1990-ben – nem hinném, hogy Chile erre képes lenne. Egyébként 1998-ban szintén nyolcaddöntőben került össze ez a két csapat, akkor Ronaldóék 4–1-re verték Zamoranóékat. Ma is valami hasonlóra számítok. De lehet egyáltalán biztosra menni valamire manapság?

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei