Über alles

Nem az angolok és az argentinok voltak gyengék, nem – Németország volt nagyon-nagyon jó. Ez egy olyan totális labdarúgás, ami nem alapoz a szerencsére, hanem tökéletesen működik és fiatal játékosokból áll. És Ballack egyáltalán nem hiányzik innen: ennek a csapatnak az az egyik érdekessége, hogy nincsen vezéregyénisége, kiemelkedő játékosa, mindenki teszi a dolgát és így a legjobb. Egyszerűen szemet gyönyörködtetően fociznak – a szerbek elleni kisiklás talán még jobban összerázta a gárdát – ilyen szervezetten működő csapatot én még nem láttam ezen a világbajnokságon. De talán ne is csodálkozzunk: Németországban állandó teltházak vannak a hatalmas stadionokban, minden gyerek focizik, a bevándorlók lehetőséget kapnak a korosztályos, illetve a nagyválogatottban, tökéletesen felépített rendszer, hatalmas futballtradíciókkal. Angliában hány pakisztáni vagy indiai zsugásról tudunk?

Klose, Müller, Özil, Podolski, Neuer, Friedrich és a többiek – ezeket a neveket még nagyon sokáig fogjuk hallani, az argentinok elleni meccsük pedig a futball történetének egyik nagy klasszikusa lesz.

Céronáldo, Rooney, Kaká, Ribéry és mások közé most már Messi is bekerült: ez nem az ő világbajnoksága volt. Hiába ment, robotolt végig, semmi nem jött össze. Maradona pedig megbukott: megalázó, csúfos vereséget mértek csapatára, pedig az isteni Diego már a döntőben érezte magát. S valljuk be: igazán erős, nagy csapatot az argentinok sem győztek le – Nigéria, Dél-Korea, Görögország, Mexikó azért nem voltak túlzottan erős ellenfelek.

Sem Paraguay, sem Spanyolország nem játszott még vébé-elődöntőt - a németek játékát nézve szerintem teljesen mindegy, hogy melyikük jut a németek vágóhídjára. Ja, s a dolgok olyan szempontból is megbonyolódnak, hogy nagyon úgy fest: először nyer európai csapat az öreg kontinensen kívül lebonyolított vébén.