Májeri Zoltán mindent megnyert, amit lehetett

Májeri Zoltánt az izlandi Fram Reykjavík adta kölcsön, januártól azonban várják vissza. A hálóőr gyakorlatilag mindent megnyert 2009-ben, amiért versenybe szállt. Ez vonatkozik csapata és egyéni teljesítményére egyaránt. A közel-keletiek főként az ázsiai klubcsapatok számára kiírt 12. Bajnokok Ligájának aranyérme reményében igazolták le. Amellett, hogy a Szulibihat története során először megnyerte a jordániai Ammanban szervezett tornát, az 5 mérkőzésen Májeri Zoltán annyira jól teljesített, hogy beválasztották a küzdelemsorozat All-Star csapatába, ami azt jelenti, hogy a legjobb kapusa volt a megmérettetésnek. A csoportban a katari Al Sadd, valamint az Egyesült Arab Emírségekbeli Al Nasr és Al Wasl „szemét védte ki”, az elődöntőben az iráni Zob Ahan Esfahan játékosai voltak tehetetlenek vele szemben, a döntőben pedig ismét Májeri bizonyult döntőnek a katari Al Saddal szemben.

Az elmúlt időben nagyszerű teljesítményt nyújtó kézilabdakapust karrierje jövőjéről, terveiről, családjáról, a közelgő ünnepekről kérdeztük.

– November végén-december elején két hétre Kuvaitba igazoltál, hogy játssz az ázsiai Bajnokok Ligájában. Ki keresett meg, és mit vártak tőled?

– A kuvaitiak korábban már láttak játszani, és miután szeptemberben megnyertem a Frammal a Reykjavík Opent, megkeresték az engem képviselő menedzsmentirodát, és felvették a kapcsolatot a Frammal is. A két klubnak sikerült megegyeznie, így mindenki jól járt. Az elvárás legalább elődöntő, és a kuvaiti kupa megnyerése volt.

– Miért nem fogadtad el te, illetve a Fram a spanyolországi és németországi ajánlatokat, hiszen a világ két legerősebb kézilabdaligájáról van szó?

– Karrierem során már többször voltam bajnok és kupagyőztes, a válogatottal (Tunézia – szerk. megj.) kétszer nyertem Afrika-kupát. A fejemben többször megfordult, hogy Németországba vagy Spanyolországba igazoljak, viszont a Fram elég magas árat kér a teljes kivásárlásomért. Jövő év elején a lehető legtöbb időt szeretném itthon tölteni, mert akkor szül majd a feleségem, aki jelenleg hat hónapos terhes. A Fram megengedi, hogy január–március között sokszor hazajöjjek, a spanyol és a német klubok határozottan elutasították. Cserébe én megígértem az izlandiaknak, hogy minden meccsen játszom nekik. A Fram vezetősége éreztette, hogy nagy szükségük van rám, ami nagyon jól esett. Fantasztikus embereket ismertem meg az izlandi klubnál. Szóval mindenkinek jó, mert a feleségemmel már nagyon várjuk a babát. Nyártól majd meglátjuk, a spanyolok biztosítottak, hogy továbbra is szeretnének a keretükben tudni, de addig a családra és a Framra koncentrálok.

– Eredményeidből úgy tűnik, rajtad nem fog az idő. Már abban a korban vagy (36 éves), amikor sokan már rég a visszavonulást fontolgatják, te pedig sorra nyered az MVP-címeket. Mi a titkod, életvitelednek, hozzáállásodnak, felkészülésednek, teljesítményednek?

– Úgy tekintek minden edzést és minden mérkőzést, mintha az lenne életemben az utolsó. Imádom a kézilabdát, és szerencsém volt, hogy olyan közösségekbe kerültem, mint az ukrán bajnok és kupagyőztes Zsaporizsja vagy Izland legnépszerűbb klubja, a Fram. Az életmódomra vonatkozó saját törvényeimet szentírásként tartom be: nagyon fontos a táplálkozás, és amikor szabadságon itthon vagyok, akkor sem telik el nap, hogy ne edzek legalább egyszer 2 órát, vagy általában kétszer naponta. Az eredmény csak munkával jön. A legfontosabb az, hogy amikor jól játszom, akkor még többet edzzek, mert szerintem az a legfontosabb, amikor egy sportoló zsinórban jól teljesít, nem egyszer-kétszer. Mindenkinek vannak jó és rossz napjai, de nem szabad eltelnie magától, ha jó, mert a sportban az ember egyszer fent van, de azután nagyon gyorsan lefele mehet. Mindig maximálisan tisztelni kell az ellenfelet, akár amatőr együttes, akár a Barcelona. A tunéziai válogatott megint visszahívott, és az a célom, hogy a 2012-es olimpiáig kitartsak. Ehhez viszont az is kell, hogy sérülésmentes legyen ez az időszak.
Amikor elkezdtem kézilabdázni, akkor bajnok akartam lenni, aztán az első bajnoki cím megszerzése után mindig nyerni akartam. Még két álmom van. Az első: még egy olimpiai szereplés és jó helyezés, Afrika-kupa győzelem Tunéziával és még egy bajnoki cím. A második: valaha Vásárhelynek játszhassak az első osztályban, vagy segíteni hozzá – de a jelenlegi helyzetben ez lehetetlennek tűnik. Marosvásárhelyi vagyok, akárhol is játszom, mindig ide jövök haza.

– Hogyan telik egy átlagos hétköznapod, mivel foglalkozol Izlandon?

– Izland nagyon barátságos kis ország. A napom reggeli edzéssel kezdődik 9.30-tól 11-ig, a második edzés 18-tól 19.30-ig. 19.30-tól 21-ig edzem az ifjúsági csapatot, akikkel megnyertük az izlandi junior liga kupáját, ebből a keretből 5-en a felnőtt csapat tagjai. A felnőtt csapatban egy kitűnő edzőtől tanulok.

– Hamarosan itt a karácsony, szilveszter. Hol töltöd az ünnepeket?

– Itthon töltöm a családommal, hogy terhes feleségemmel lehessek.

– Milyen gyakran látogatsz haza, milyen gyakran találkozol családoddal, édesanyáddal, feleségeddel, barátaiddal?

– Sajnos csak nyáron és télen látom a családomat és a barátaimat. Nagyon jó érzés mindig egy jót kosarazni velük. Sokkal többet szeretnék, de egyelőre az élet így hozza.

Ázsiai Bajnokok Ligája

A csoport

Al Sadd (Líbia) 6p
Zob Ahan Esfahan (Irán) 4p
AlAhli (Szaúd-Arábia) 2p
BarBar (Brunei) 0p

B csoport

Szulibihat (Kuveit) 4p
Al Sadd (Qatar) 4p
Al Nasr (Egyesült Arab Emírségek) 2p
Al Wasl (Egyesült Arab Emírségek) 2p

Elődöntők

Al Sadd – Sadd 36:27 (18-13)
Szulibihat – Zob Ahan Esfahan 33-28 (16-10)

Döntő

Szulibihat – Al Sadd 31-29 (17-17)