/ Penna

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy bizonyos kérdésekben most már túl sok a „szakmaiság", az elmélet, s túl kevés a tett, a gyakorlat.

Felháborodott édesapa mesélte nekem a minap, mennyire megkeserítette a húsvétot számára a fiával folytatott veszekedés.

Rájöttem: nem az utakat kellene javítgatni, hanem más megoldást keresni. Hogy mint egy szőnyeg, mozogjon az úttest.

Úgy bele vagyunk feketedve a saját vélt nyomorúságunkba, hogy még azt sem vesszük észre, amikor valaki jót akar tenni velünk, illetve ha észre is vesszük, sértődötten visszautasítjuk.

Vannak, akik a néphülyítésből a maguk apró sikereit kovácsolják nemesebb célhoz méltó szorgalommal. „Ez a tej nem tartalmaz aflatoxint", írja a vasteheneken, a mititejről meg azt állítják, hogy nincs benne lóhús. Pedig lehetne.

A megszólítás nem az enyém. De tetszetős. Írhattam volna én is, mert szeretem ezt a szót. És a népet is, amely magyarként mögötte van. Sőt!

Egy ország zászlaja nem arra való, hogy zsíros-korpás hajat szorítsanak le vele. Igaz, jogszabály nem tiltja. Azt sem, hogy szárnyas betétet készítsenek ilyen színösszeállítással.

Ferenc pápa meglepte a világot. Dél-amerikai, jezsuita, szerény körülmények között él – ezt emelik ki a világsajtóban megjelent kommentárok. Nekem Argentína példája jutott eszembe.

Méla undorral figyelem jó pár éve, de különösen 2010 óta, hogy mit művel, hogyan viselkedik, miként mesterkedik, merre tart és meddig süllyed a magyar baloldal.

Megmondom őszintén, valamiért nem szerettem Áder János magyar államfőt. Az is igaz, nem politikai okokból.

A magyarság nemzeti ünnepe napjainkban is jócskán fel van töltve tartalommal. Főleg nálunk, Erdélyben és Székelyföldön.

Úgy is sikerült erőt mutatnia az erdélyi, székelyföldi magyar közösségnek vasárnap Marosvásárhelyen, hogy az önmagát egyedül legitimnek beállító RMDSZ távol tartotta magát az autonómiatüntetéstől.

A Szekuritáté bűneivel, aljasságaival társadalmunk még mindig nem számolt el sem saját maga, sem az áldozatok előtt. Azok, akik megpróbálják felvenni a harcot, rövid úton marginalizálva találják magukat.

Szabadságszerető nép vagyunk, ezt igazolja az is, hogy forradalmaink és szabadságharcaink kitörésének napja számunkra nemzeti ünnep.

Tény, hogy a székely zászló körüli botránysorozat révén korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Székelyföld és általában az erdélyi magyar közösség iránt.

Igazuk volt azoknak, akik az RMDSZ vásárhelyi tisztújítása során tapasztalt antidemokratikus módszerek ellen fellépő „belső ellenzék” esélyeit latolgatva lemondóan legyintettek.

A székely szabadság napja igenis létezik, és nem azért, mert arra tüntetést szerveztek, hanem azért, mert a történelembe vérrel írták azt be.

Ettől a nemzedéktől az lenne a legnagyobb teljesítmény, ha visszalépne a nagyszülők idejének viszonyaihoz, és legalább megpróbálná eltüntetni azt a hatalmas különbséget, ami nálunk alig két évtized alatt bekövetkezett.