Argentin üzenet a világnak

Ferenc pápa meglepte a világot. Dél-amerikai, jezsuita, nem autóval, hanem tömegközlekedési eszközökkel közlekedik, szerény körülmények között él – ezt emelik ki a világsajtóban megjelent kommentárok. Nekem Argentína példája jutott eszembe. Az elmúlt két évtizedben a sajtóban Argentína olyan hírekkel szerepelt, mint pl. ultimátumot kapott a Valutaalaptól, követeli a britektől a Falkland-szigeteket, államosítja a multinacionális cégeket és nemrégiben a saját árnyékától meg nem ijedő elnökasszonya kijelentette: nem kér világbanki kölcsönt! Szemben ezzel nagy terjedelemben jelentek meg szakértői elemzések az argentin gazdaság összeomlásáról, csődről, a magánutas Argentína pénzügyi válságáról. Józan helyzetértékelésről is lehetett hallani, miszerint konkrét adatok, tények nincsenek erről, és az egész ország, az ellenzék is az elnökasszony mellett áll, nehéz időkben összefogtak, nem adnak ki gazdaságukról semmiféle néven nevezendő belső bizalmas adatot. Nem kívánok elemzésekbe bocsátkozni, az elmúlt húsz év arról szólt, hogy Argentína állampapírokba váltott adósságát átütemezte, megvonták a hitel törlesztését, nem jelentkeztek a külföldi tőkebefektetők, bekövetkezett a teljes fiskális csőd, 25 százalékra emelkedett a munkanélküliség, Buenos Aires utcáit guberálók lepték el, 60 százaléka a lakosságnak mélyszegénységben él. Argentína ellen valóságos sajtóhadjárat folyt/folyik, a nemzetközi hitelintézetek folyamatosan leminősítik, adóssága egyre nő. Közben azt is lehet olvasni, hogy az argentin kormány nulláról újraépíti az országot, költségvetéséből jóléti programokra áldoz, nagyobb arányban szán figyelmet országon belüli problémáinak megoldására, mint a nemzetközi hitelezőkre, így a belső elégedetlenség mértéke csökken, a lakosság felsorakozik az állampolitika mellett, nincsenek már hatalmas utcai megmozdulások, kialakulóban egy új értelmiségi elit, amely már nem a globalizációban gondolkodik.

Magyarán, miközben Argentína saját útjára lépett, a pénzvilág egyre jobban siratja. Argentínában megbukott a nemzetközi hitelezők politikai logikája, hogy szegénységgel kell birtokukban tartani az országokat, miközben a gazdasági forrásokat – olaj, erdők, víz – kiviszik az országból. Argentína tehát a lázadók példája lett a globalizált világban. Akárcsak Magyarország Európában, hiszen naponta szidják és elsiratják, illetve temetik magánutas politikája miatt. És berobban a hír: argentin pápa vezeti a világegyházat. Az a pápa, aki főpásztorként az ország nagy bajában népe mellett vitte a nehézséget, és megerősítette az egyházat, hiszen Bergoglio, Buenos Aires érseke prédikációiban a társadalmi igazságosság fontosságát hirdette, és keményen bírálta azokat a kormányokat, amelyek nem fordítottak elég figyelmet az elesettekre és szegényekre – olvassuk a hírekben. Ferenc pápa neve, személyisége, hite talán eloszlatja a kételyt is, hogy a latin-amerikai ország a saját jó útján jár-e. A pénzvilág hatalmában a bizalom és összefogás erőteljes fegyver lehet az államok életében. Ferenc, a szegények pápája első mondataiban azt mondta, a világ keresztény hívő fogják meg egymás kezét, „az egyház, a püspök és a nép kezdje meg útját a testvériség, a szeretet és az egymás iránti bizalom szellemében”. Talán arra hivatott, hogy a lelki krízisből és értékválságból kivezesse a világot.