/ Penna

Egy nép vesztesként is emlékezhetne a saját történelmére. A saját tragikus történelmére, ha nem éppen a saját elitje hamisítaná meg azt!

Ritkán tapasztalni olyan évkezdetet, amelyben a kilátástalanság, a reménytelenség ekkora méreteket ölt, mint most.

Sem a nemzetnek, sem az erdélyi magyarságnak, sem a szűkebb közösségeinknek nem hozott oly sok szépet és jót ez az esztendő, hogy feledni tudnánk a rengeteg bajt.

Ó, már gyermekkoromtól azt hallottam, hogy milyen rettenetes mértékben fejlődik... Minden, ami körülöttem van: a technika, a tudomány. Meg amúgy általában minden, minek azt részletezni például egy pártbeszámolóban?

Ilyenkor karácsony táján dühöng a jóságkampány. Mert ilyenkor jónak kell lenni. Máskor nem, de most aztán igen, fokozottan, halmazatilag.

Hozzá kell szoknunk, hogy lassan nemcsak megrögzött hazudozók, csalók kapnak lehetőséget az ország sorsának irányítására, hanem a köztörvényes bűnözők is.

Mondhatnánk, a pártnak saját belügye az, miként hiteti el választóival, hogy az ő érdekükben cimborált az ördöggel, mutyiban.

A választási eredményeket tekintve azt is mondhatjuk, elégedettek lehetünk. De mihez képest?

Amikor kitalálták, hogy ebbe a lakónegyedbe nyissanak üzletet, bizonyára nem nézték meg a lakossági összetételt. Itt legalább annyi a magyarok száma, mint a többségi nemzeté.

Újra meg újra elolvasom a cikket, mert nem hiszek a szememnek. Hogy jelenhetett ez meg?

Hogy a Tisztelt Ház kifejezés mikor és miként került be a köznyelvbe az országgyűlés szinonimájaként, nem tudom, de Mikszáth Kálmánnak ebben elévülhetetlen érdemei vannak.

Okos, okoskodó és bugyuta „elemzésektől”, no meg a szokásos handabandázástól hangosak a nyilvánosság terei ezekben a napokban, pedig semmi rendkívüli nem történt mostanság.

Bevallom, kétkedve fogadtam, amikor először hallottam, hogy a népzene- és néptánckultúra terén is televíziós vetélkedőt szerveznek.

Az államot, a közületet, az állami intézményt nem bűn becsapni, sőt kifejezetten erény, adott esetben, erkölcsös cselekedet.

Vasárnap megint megnyílnak hát az urnák, mehetünk szavazni, ha akarunk. Az elv változatlan: a választás egyszerre demokratikus jog és állampolgári kötelesség.

Lehullt az első hó, felkapcsolták Marosvásárhelyen az ünnepi fényeket, a kivilágított karácsonyfa is teljes pompájában jelzi: gyors léptekben közelednek az ünnepek.

Vasárnapi tévés nyilatkozata óta Szász Jenő korábbi székelyudvarhelyi polgármester, a Magyar Polgári Párt volt elnöke már megkapta a magáét hirtelen politikai pálfordulásáért.

A sima modorú, européeri szerepben tetszelgő Frunda György sok vihart látott, dörzsölt politikus. Nevezhetnénk ravasz játékosnak is, már ami a politikai játszmákat illeti.