Dénes László
2012. december 07., 12:332012. december 07., 12:33
2012. december 07., 16:192012. december 07., 16:19
Vasárnap megint megnyílnak hát az urnák, mehetünk szavazni, ha akarunk. Az elv változatlan: a választás egyszerre demokratikus jog és állampolgári kötelesség, de egyelőre nálunk még nem büntetik a tartózkodást. Mondjuk tehát inkább azt, hogy lehetőség. Ám azon már sok a vita, hogy mire. A nyári helyhatósági választásokon a jogosultak alig valamivel több mint fele vett részt Romániában, s bár pontosan nem mérhető, csak modellezhető, de a mára egymilliósra zsugorodott magyar nemzetiségű választói tömeg sem mutatott nagyobb hajlandóságot a szavazásra, mint a tizenötmilliónyi nagykorú román. Az ország lakosságának a felét nem érdekli, hogy éppen ki van hatalmon fenn és lenn.
Most azonban úgy néz ki, mintha valamivel nagyobb hajlandóság mutatkozna az emberekben, merthogy állítólag nagyobb a tét. Pedig csak azt kellene eldönteni, hogy ki foglalja el a bársonyszékeket az ország törvényhozásában. Az egyik román hírtévében hetek óta futó, a jelölteket bemutató sorozat láttán nyilvánvaló: a választék szörnyűséges. Válogatott semmirekellők és gazfickók siserehada fogja december 9-e után elárasztani a parlamentet és a hatalom különféle központi bugyrait. És ez még csak nem is újdonság. A román politikai elit megújulása és megtisztulása idén is hiú ábránd maradt.
Mi, magyarok abban reménykedünk, hogy a mieink más megítélés alá esnek vagy eshetnek. Sokan mondják: ez csak merő önérzeteskedés. Alapjául az a hit szolgálhat, hogy aki kisebbségi, az talán kisebb gazságokra hajlamos és mindenből kevesebb jut neki, még szégyenből is. A romániai magyar politikus a közösség érdekeit képviseli és annak jogaiért küzd – ezt aztán vagy elhisszük neki, vagy nem. Erről (is) szól a vasárnapi szavazás. No meg arról, hogy túlgyőzi-e magát a balliberális oldal, ami sem a román többségnek, sem a magyar kisebbségnek nem lesz jó, ha az előbbi az európai felzárkózást, utóbbi pedig ezen felül az önrendelkezést, mindkettő pedig a nemzeti felemelkedést áhítozza. Feltéve ha áhítozza, és ezt a választottjai is képesek és hajlandók képviselni.
Tőkés László – akinek sosincs igaza, hanem mindig csak volt és lesz – fogalmazta meg a minap frappánsan: vasárnap a rendszerváltás és a visszarendeződés között kell választani. A románoknak lesz nehezebb dolguk, mert se új arcok, se hiteles törekvések nem mutatkoznak a láthatáron. Nekünk, magyaroknak is küzdenünk kell a déja vu, a tehetetlenség és a hiábavalóság érzésével, de mi legalább a jó és a jobb közül választhatunk, ráadásul mindnyájunknak el kell menni szavazni a mieinkre, mert ezzel is erőt tudunk felmutatni – olyan időkben, amikor bizony az erő sokat számít, amikor a kis népek sorsa a világ hatalmi központjaiban és a világhatalmak erőtereiben dől el. Gyáva népnek nincs hazája.
Kozán István
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
szóljon hozzá!