Erőt kell mutatnunk vasárnap

Vasárnap megint megnyílnak hát az urnák, mehetünk szavazni, ha akarunk. Az elv változatlan: a választás egyszerre demokratikus jog és állampolgári kötelesség, de egyelőre nálunk még nem büntetik a tartózkodást. Mondjuk tehát inkább azt, hogy lehetőség. Ám azon már sok a vita, hogy mire. A nyári helyhatósági választásokon a jogosultak alig valamivel több mint fele vett részt Romániában, s bár pontosan nem mérhető, csak modellezhető, de a mára egymilliósra zsugorodott magyar nemzetiségű választói tömeg sem mutatott nagyobb hajlandóságot a szavazásra, mint a tizenötmilliónyi nagykorú román. Az ország lakosságának a felét nem érdekli, hogy éppen ki van hatalmon fenn és lenn.

Most azonban úgy néz ki, mintha valamivel nagyobb hajlandóság mutatkozna az emberekben, merthogy állítólag nagyobb a tét. Pedig csak azt kellene eldönteni, hogy ki foglalja el a bársonyszékeket az ország törvényhozásában. Az egyik román hírtévében hetek óta futó, a jelölteket bemutató sorozat láttán nyilvánvaló: a választék szörnyűséges. Válogatott semmirekellők és gazfickók siserehada fogja december 9-e után elárasztani a parlamentet és a hatalom különféle központi bugyrait. És ez még csak nem is újdonság. A román politikai elit megújulása és megtisztulása idén is hiú ábránd maradt.

Mi, magyarok abban reménykedünk, hogy a mieink más megítélés alá esnek vagy eshetnek. Sokan mondják: ez csak merő önérzeteskedés. Alapjául az a hit szolgálhat, hogy aki kisebbségi, az talán kisebb gazságokra hajlamos és mindenből kevesebb jut neki, még szégyenből is. A romániai magyar politikus a közösség érdekeit képviseli és annak jogaiért küzd – ezt aztán vagy elhisszük neki, vagy nem. Erről (is) szól a vasárnapi szavazás. No meg arról, hogy túlgyőzi-e magát a balliberális oldal, ami sem a  román többségnek, sem a magyar kisebbségnek nem lesz jó, ha az előbbi az európai felzárkózást, utóbbi pedig ezen felül az önrendelkezést, mindkettő pedig a nemzeti felemelkedést áhítozza. Feltéve ha áhítozza, és ezt a választottjai is képesek és hajlandók képviselni.

Tőkés László – akinek sosincs igaza, hanem mindig csak volt és lesz – fogalmazta meg a minap frappánsan: vasárnap a rendszerváltás és a visszarendeződés között kell választani. A románoknak lesz nehezebb dolguk, mert se új arcok, se hiteles törekvések nem mutatkoznak a láthatáron. Nekünk, magyaroknak is küzdenünk kell a déja vu, a tehetetlenség és a hiábavalóság érzésével, de mi legalább a jó és a jobb közül választhatunk, ráadásul mindnyájunknak el kell menni szavazni a mieinkre, mert ezzel is erőt tudunk felmutatni – olyan időkben, amikor bizony az erő sokat számít, amikor a kis népek sorsa a világ hatalmi központjaiban és a világhatalmak erőtereiben dől el. Gyáva népnek nincs hazája.