Oláh-Gál Elvira
2012. december 09., 15:102012. december 09., 15:10
„Az egyszerű emberek kirekesztve érzik magukat, nincs részük abban, ami az országban történik. Nem maradt sok választásuk: vagy alázattal tűrik és tengetik nyomorúságos életüket, vagy törvénytelen utakat keresnek, hogy becsaphassák az államot vagy a másik embert.\" Az idézett mondatot itt is leírhatnánk, jóllehet Oroszország sarjadó demokráciájáról mondta Alekszander Szolzsenyicin, a jeles orosz író.
Ezen a mondaton rágódtam, amikor megpróbáltam megfejteni, miért lett erény az erdélyi magyar számára is kijátszani a törvényt. Kolozsvártól Csíkszeredáig egy utazókocsinyi diák jegy nélkül utazott, mindannyian „blattoltak\", jól bejáratott úton-módon fizették meg a kalauznak a félárat, zsebbe. Egyikük kifejtette, nem szégyen becsapni az „államot\", amit oda befizetnek, úgyis ellopják a legmagasabb pozíciókban lévők. Nem vitatom a logika igazságtartalmát, ha arra gondolok, hogy nap mint nap ötvenezer eurós megvesztegetéskről ad hírt a sajtó. Fennhangon mesélte múltkoriban egy tömbházlakó, hogy egészen jól kigazdálkodta a fűtés árát a tavaly télen, mert minden hónap elején leszerelte a hőmennyiségmérő órát, majd leolvasás előtt néhány nappal visszaszerelte. Ilyen egyszerű – magyarázta, anélkül, hogy eszébe jutott volna, nem a közületet vagy az államot ejtette át, hanem a közvetlen szomszédait. És itt van a fiatal életerős nyugdíjas, aki a korkedvezményes nyugdíjat veszi igénybe, és szemrebbenés nélkül mondja, hogy attól ő dolgozik tovább, csak éppen nem fizet nyugdíjasként semmiféle járulékot az államnak. Fizetett ő eleget, fizessen most az állam. Eszébe sem jut, hogy a társadalombiztosítási kasszába az aktív dolgozók fizetik be az alapot, és Romániában egy aktív dolgozó másfél nyugdíjast tart el. Csak mellékes, hogy a törvény szigorúan tiltja a korkedvezmény igénybevételét és a nyugdíj melletti munkát.
De hát ugyanaz a logika: az államot, a közületet, az állami intézményt nem bűn becsapni, sőt kifejezetten erény, adott esetben, erkölcsös cselekedet. Megvesztegetések, simi-sumik, intézkedések, semmiség. És elítélni mégsem lehet senkit. „Az állam a legfőbb kötelességmulasztó, a legtöbb zűrzavart előidéző. A hivatal korlátlanul dőzsöl, az államhivatalok nem tartoznak felelősséggel az egyszerű állampolgárnak. Megdupláztuk, megháromszoroztuk a fentről lefelé terjeszkedő bürokráciát, pedig állítólag a demokrácia felé haladunk. Csinovnyikok, helyi elöljárók hada kereskedik, üzletel olyan mértékben, hogy az Nyugaton teljesen elképzelhetetlen.\" – dühöng Szolzsenyicin. Lehet, hogy a román állam egy lépéssel közelebb áll Nyugathoz, ám az orosz író túlfűtöttségéből nem kell sokat levonni, hogy szavai mögött a magunk házatáját is felismerjük, az országot, amelybe beleszülettünk és benne magunkat, azzal a teljes erkölcsi hasonulással, amivel igazodunk a bizantin balkáni morálhoz.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!