Csodavárás helyett

Okos, okoskodó és bugyuta „elemzésektől”, no meg a szokásos handabandázástól hangosak a nyilvánosság terei ezekben a napokban, pedig semmi rendkívüli nem történt mostanság. A szabott időben megrendezték a parlamenti választásokat Romániában, s ezeket még a menetrendszerűen megérkezett tél sem zavarta meg, pedig az aztán mindig meglepi ezt az országot és annak hatóságait. Ahogy arra számítani lehetett, a lakosság több mint fele nem vette magának a fáradságot, hogy elmenjen szavazni, ezzel egyértelműen kifejezve lesújtó véleményét arról, amit itt politikának, hatalomgyakorlásnak és politikai elitnek neveznek. Vasárnap óta a számmisztika és a számokkal való bűvészkedés napjait éljük, de a sok csűrés-csavarás sem tudja leplezni a szomorú valóságot: a lakosságnak az az 53 százaléka, amelyik egy nyári felméréskor kifejezte nosztalgiáját az 1989 után nagyrészt felszámolt kommunista rendszer iránt, az most elment szavazni, és voksaival is ennek adott hangot. Egyben a csodavárást demonstrálva. Épp a demokrácia, jogállam és európaiság hívei maradtak nagyrészt az urnáktól távol, letargiájukkal is egy olyan rezsimet konszolidálva, amelyik nemhogy csodákra nem lesz képes, de tisztességre sem, önzetlen népszolgálatra meg pláne nem. Egyesek stabilitást vizionálnak, de ez is hiú ábrándnak tűnik. Az osztogatás, fosztogatás, korrupció napjai következnek, azaz marad minden a régiben. A nemzetközi pénzintézetektől felvett kölcsönök talán még megmentik a krachtól a társadalombiztosítást, és ez nagy szó, mert a munkának és az adófizetésnek nem nagy becsülete van ebben az országban. A kiváltságos ezrek és a nyugatra dolgozni menni már nem tudó vagy nem akaró milliók közötti szakadék várhatóan tovább mélyül, mert ott fönn, ahol át kellene szervezni és modernizálni kellene az államot, ott a hatalomporciózás és a koncon való marakodás lesz továbbra is napirenden. A sötét kilátások elől hová  menekülhetünk máshová, mint a szeretetbe és a szellemi építkezésbe?