Mit csináljak, fiam, ha román a Mikulás?

Szerda estére hirdették meg a „nagy kivilágítás show-t” a virágóra helyén felállított karácsonyfa körül, össze is gyűltek szép számban a marosvásárhelyi családok, főleg a gyerekek élvezték a fényáradatot. A magyar nemzetiségű gyerekek mást nem is élvezhettek, ugyanis az ünnepségen mindössze egy mondat hangzott el anyanyelvükön: polgármesterünk kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt nekik. Hiába készültek a gyerekek szép magyar versekkel, nem volt akinek elmondani, mert a Mikulás bácsi sem értette őket. Egy ötéves kisfiú sírva is fakadt, miután megpróbálta elszavalni versét a Mikulásnak, aki csak ennyit felelt: „Poftim?” A kisfiú édesapja kissé lemondóan ennyit mondott: „Mit csináljak, fiam, ha román a Mikulás?” A kisfiú sokat nem értett ebből, azt viszont igen, hogy hiába tanulta meg a magyar verset, nincs akinek elmondania. Kissé ironikus, hogy egy kétnyelvű településen, Székelyföld egykori fővárosában még a Mikulás is román. A legelszomorítóbb talán mégis az, hogy az ünnepségen jelen lévő magyar családok többségének fel sem tűnt, hogy senki nem szólt hozzájuk anyanyelvükön. Sokak számára teljesen természetes, hogy minden „közös” rendezvény, felszólalás, miegymás kizárólag román nyelven zajlik. A kétnyelvűség címszó alatt meghirdetett eseményeken legfeljebb köszöntik – jobb esetben – magyar nyelven az egybegyűlteket, minden más a többség nyelvén zajlik. Megszokás? Kényelmesség? Megalkuvás? Talán mindegy is. A lényeg, hogy lassan-lassan elfeledjük nagyapáink nyelvét, és még csak fel sem tűnik nekünk.