Mit művelnek ezek?

Méla undorral figyelem jó pár éve, de különösen 2010 óta, hogy mit művel, hogyan viselkedik, miként mesterkedik, merre tart és meddig süllyed a magyar baloldal. Magyarországon és az utódállamokban. Határon túliként, kisebbségi magyarként nem kellene különösebben izgasson, hogy az egyesek által anyaországnak tartott, mások szerint Csonka-Magyarországként sajnálni érdemes territóriumon milyen politikai belharcok dúlnak, ha azok nem befolyásolják a nemzetpolitikát, annak is a magyar alaptörvényben lefektetett nemzetvédelmi irányultságát. Vagyis amíg a magyar állam, a budapesti kormányok mindent megtesznek az elszakított nemzetrészek védelméért, támogatásáért, integrációjáért, szülőföldjükön való boldogulásáért, engem és határon túli sorstársaimat nem kellene megbotránkoztasson az a hideg-polgárháborús hangulat, amit a balliberálisok szítanak és tartanak fenn a mai Magyarországon, letagadhatatlan külföldi segédlettel. Politikai belharc nélkül nemigen létezik ma se konszolidált, se ingatag demokrácia a földön. Még Nyugat-Európában sem. De amíg másutt a küzdő felek azon iparkodnak, hogy a hatalom megszerzésével vagy legalábbis kontrolljával a nép, a nemzet, az egész ország sorsát jó irányba vigyék-tereljék, addig a magyar baloldal rendszeres időközönként nekiront a nemzetnek, kirabolja a népet, kettévágja az országot, a nagyobbik felét kiárusítva az idegeneknek, a kisebbik részét zsebre vágva, egyezség szerint. A vörösök és liberális cinkosaik (mert nem minden baloldali érzelmű magyar ember kommunista, és nem minden liberális nemzetáruló) éjt nappallá téve azon mesterkednek, hogy meggyőzzék az alattvalókként, manipulálható buta tömegként kezelt választókat: most rossz nekik, és soha nem volt ilyen rossz, és semmit sem kell tenni azért, hogy jobb legyen, csak rájuk, „zöld szocialistákra és vörös demokratákra” kell voksolni. Gusztustalan ez az igyekezet, amely a minél rosszabb, annál jobb taktika mentén lázít, uszít, zavart, anarchiát kelt, proletár indulatokat és alantas ösztönöket gerjeszt, régi sérelmekre és mai elégedetlenségekre mutogatva ráz öklöt és mutat fityiszt és nulláz le minden alázatot. Ha valamire nagyon ráillik a „semmi sem szent nekik” – és nem csak keresztény lelkülettel felfogható – jellemzés, akkor ez a mai magyar baloldal. Már csak abban reménykedhetünk, hogy az ezen az oldalon nyüsletők között sok a megtévesztett, s ők előbb, mint utóbb feleszmélnek.