/ Penna

Úgy hiszem, a világ szegénysége eljutott tűrőképességének határáig. Azt is írhatnám, a kő elgurult a lejtőn lefelé, s nem lehet tudni, hogy hol áll meg.

A nálunk újszerű igényességhez a kritikus hozzáállás is hozzátartozik, egyre többen látják, ha valami nincs rendben, és szóvá is teszik azt. És legyünk őszinték, gyakran van is, mit szóvá tenni.

Éppen ez a baj ma Székelyföldön, hogy sokan jól el tudják adni ugyan magukat a hiszékenyeknek, a gyenge akaratúaknak, de amikor teljesíteni kéne...

Történt, hogy egy éjszaka erőteljes motorzúgásra, pontosabban dübörgésre ébredtem fel.

Kolléganőnk a minap interjút készített Ambrus Attilával – a Viszkissel –, aki a beszélgetés során azt mondta, feltűnt neki, hogy az elmúlt 15 esztendőben Csíkszeredában mennyire megnőttek a fák.

Magas rangú cseh kormányhivatalnokokat vettek őrizetbe pár napja hivatalukban, illetve munkahelyükön, köztük van miniszter és hírszerző is.

A hűség most nem olcsó. Akinek nincs kártyája, mint nekem is, szinte hiába próbálja bizonygatni, hogy márpedig hűséges.

A másság elfogadására irányuló és a megkülönböztetés elleni intézkedések számával egyidejűleg növekszik a keresztyénekkel szembeni intolerancia.

Amikor már az újságok is írnak a falopásokról, akkor ott baj lehet. Eddig is tudtuk, mert járok erdőben, látom, hogy évről évre könnyebb átlátni a bükkösön, fenyvesen...

Megtudhatjuk, hogy Csíkszeredát „érdekes lápok és legelők határolják”, s „több szinten működik benne a román nyelvű felsőoktatás”. Közpénzből, 47 ezer lejért.

Véget értek a középiskolai kicsengetések, ismét több száz fiatal indult neki a „nagybetűs életnek”, amit oly sokszor emlegettek már nekik ebben az időszakban.

Az agresszív, átveréses védekezés virágkorát éljük, tehetünk ki táblákat, figyelmeztetve, fenyegetve, riasztva ezek által az illetéktelent.

Törökországban napok óta olyan dolgok, események történnek, amelyekről az újságok, tévéadók hallgatnak. Azt mondják, tizenegy fa miatt kezdődött a tüntetés...

Úgy látni, mostanság lopakodónk van. Az aktuális kormány úgy viselkedik, mintha maga lenne a kétharmados parlamenti magabiztossággal peckelődő örökkévalóság.

Néhány közszereplő néha abba a hibába esik, hogy összetéveszti a Facebookot titkos naplójával. Ezért közben olyanokat írnak, amiből botrány lesz.

Románia szükségét érezte annak, hogy legyőzze Libanont. Persze, csak jelképesen, és csak azért, hogy bekerülhessen végre a Guinness Rekordok Könyvébe.

Ha nem vigyázok, éppen azok hibájába esek, akiket megrovok: azon panaszkodom, hogy milyen sokat panaszkodnak mások.

Erőss Zsolt a legismertebb élő székely – ezt a mondatot nem tudom, nem akarom múlt időben megfogalmazni. Róla akarok írni, de attól tartok, magunkról, magamról fogok többet.