Rovatok

Tamásival vallom én is: „A jussomat ne vitassátok!\" Ne vitassa senki! Amiért most mégis kiemelem a forrást és idézem a teljes szöveget, azt a miheztartás végett teszem. S hogy kiknek szól? Azoknak, akiknek az MSZP-től és az SZDSZ utódpártjaitól, a 2004-es ellenszavazóktól még mindig bepárásodik a szemük. És hogy miért is? Hogy adott pillanatban ne tévedjenek. A megszólítás, amelynek persze van folytatása is, s ránk nézve nem is kedvező, március 17-én jelent meg az MNO-n, és a Milla tüntetésről tudósít, amelyet, mint mindig, a „megbékélés s a szeretet jegyében\" szerveztek. A cikk címe: Milla-tüntetés: „nem lesz kormányváltás 2014-ben\". És a tudósító többek között ezt írja: „A 4-es metró építési területét elzáró kerítésre rengeteg transzparenst aggattak a tüntetők. „Fidesz-KDNP szarháziak, akárhogy is fáj, Bajnai a sztár\" – hirdeti az egyik, míg egy másikon ez a szöveg olvasható: „Székelyföld! Ahol adót fizettek, ott kell szavazni. Románia a hazátok, éljetek boldogan!\" Ami, hogyha valaki nem tudná, azt jelenti – s most újból Tamásira gondolok –, hogy „Ábelék\", ne felejtsétek el, hol a helyetek! S persze azt se, hogy egyesek miként vélekednek még mindig rólunk.

Nos, azt is írhatnám: ennyi. Hogy nincs amit hozzáfűzni, se szépíteni rajta. Egyértelmű és tiszta nemcsak a felszólítás, a gondolat s az érzés is! „Egyenes beszéd.\" S hogy mégsem így teszek, önmagunkért teszem. A magunk építéséért. Részben hogy férjen hozzá, olvassa el más is, aki esetleg egyébként nem olvashatta, s értsen belőle. Értsen meg mindent. 2004-et is. De nem csak! Ami mögötte van, azt is.

Ez a felirat, kedves székely testvéreim, nem csak a 2004-es elutasításra, távolságtartásra magyarázat, nem csak arra, hogy mennyire szeretnek minket egyesek Magyarországon. Hanem – és jól figyeljenek – hogy miért kapták meg, pontosabban miért nem kapták meg a kitelepedett erdélyi, felvidéki, bácskai vagy kárpátaljai magyarok évtizedeken át a magyar állampolgárságot! Miért kapták meg ők a legnehezebben. És azt is mondhatnám, ez a cikk a legjobbkor jött nemcsak nekem, de mindannyiunknak. S nemcsak azért, mert láthatjuk, hogy mit jelent számunkra az Orbán-kormány, mit köszönhetünk neki, hanem azért is, hogy mindenki a szívére hallgatva voksolhasson 2014-ben. (A napokban egy amerikai kormánymeghallgatáson a „magyarországi rasszizmus és antiszemitizmus\" mellett számon kérték azt is magyar kormánytól, hogy miért etnikai alapon ad állampolgárságot. Amikor a környező államok egytől egyig etnikai alapon adnak állampolgárságot!). Igen, folytatom, még azok is, akik nemegyszer megfeledkeztek, megfeledkeznek arról, hogy a nyomorúságot, amely a kitelepedett rokonaik, testvéreik, gyermekeik nyakába szakadt, kik idézték elő. Kik verték adósságba a magyar népet.

És itt és most már valóban be is fejezhetném. Viszont, épp a táblafelirat sugallatára, amely olyan előzékenyen kijelöli számunkra, hogy hol a helyünk, föl kell hívjam a figyelmet én is egy aprócska dologra. Hogy vajon ők ott kell legyenek, ahol vannak? Ott a helyük? Hazájuk-e az az ország, amelyet minden nap feljelentenek külföldön? Vagy irántunk való kedvességükért netán idézzem én is a fejükre a gyurcsányi tanácsot? „El lehet menni\".

Tamás Gáspár Miklósnak pedig üzenjük: jöjjön haza. Folyamatos veszélyben van itt is a demokrácia. Nem is kellett volna elmennie. Demokráciadeficit van, volt, s lett volna itt is mit tenni már a nyolcvanas években. Magyarország meglett volna TGM nélkül is. Erdély mindenkit hazavár!