Szolidaritás a szárnyas betéttel?

Pénteken délután Vásárhelyt is elérte a kovásznai hajszalag-hisztéria által keltett műbotrány hulláma. Itt is utcára vonult néhány tizenéves fiatal. Távolról sem véletlen, hogy pontosan március huszonkettedikére időzítették ezt az országos cirkuszt. Mint ahogyan az sem, hogy a vásárhelyiek annyiba se vették az egészet, mint macska a vasárnapot (a másnapi abortuszellenes tüntetés már sokkal jobban érdekelte őket). Az viszont már valóban a véletlen műve, hogy a tüntetés időpontjára cefetül lehűlt az idő, hullani kezdett a havaseső, utána meg a hó, s a virágóra körül „spontán módon” összegyűlt fiatalok ugyancsak reszkettek. Ezért aztán bemelegítésként szaporán rázogatták a magukkal hozott nemzeti színű zászlókat a főtéren áthaladó autók felé. Hogy miért az autókat vették célba? Nem tudni. Csak sejtem, hogy valakik erre biztatták őket. Mert ugye, hátha épp áthalad a városközponton egy kovásznai rendszámú is... Amúgy a vásárhelyiek ügyet sem vetettek rájuk, méla undorral kerülgették a csoportosulást, s egyértelműen mindenki a saját napi gondjaival, no meg a későn jött havasesővel törődött. Azok, akik tüntetésre szólították ki ezeket a fiatalokat, nem számoltak a zord idővel, úgy hogy a lelkükön száradhat néhány tüdőgyulladás meg nátha. Ezen kívül semmi érdemleges nem történt. A csendőrség meg a rendőrség a szomszédos utcákban fázott, rájuk – mint kiderült – nem is volt szükség. Azon kívül, hogy néhány fiatal megnáthásodott, nem történt semmi, de hát az sem az ő szakterületük.

Nem úgy, mint Kolozsvárott. Ott szépen sütött a nap, ami a tüntetőket bősz cselekedetekre sarkallta. Levettek a Mátyás-szoborról egy piros-fehér-zöld szalagos koszorút s megtaposták, megrugdosták. Ezen kívül ott sem történt érdemleges dolog, hacsak azt nem számítjuk, hogy felbukkant a téren egy ásatag politikus, a város egykori polgármestere, s egy országos tévéadó mikrofonjába belefröcskölte magyar- és államfőgyűlöletét.

A valóság nevű országos tévéadó viszont kitett magáért. Meghívta a stúdióba a gyereklányt, aki anyuval együtt érkezett. Ország-világ tudtára kívánták adni a borzalmat, az égbekiáltó gazságot. Ehelyett azt adták ország-világ tudtára, hogy tulajdonképpen egy felelőtlen, meggondolatlan, s némileg buta gyerekről van szó, akire nem figyeltek oda a szülei, így aztán hajszalagot csinált a jobb sorsra érdemes nemzeti zászlóból. Ennek okán pedig azon nyomban kikiáltották néhány napra Jeanne d’Arc-nak. Arról, hogy csak néhány napra szól az orleans-i kinevezés, elfelejtettek szólni neki. Ez még bizonyára sok és nagy lelki megrázkódtatást okoz majd a gyereknek. Erre azonban senki nem gondol. Mint ahogyan arra sem, hogy egy ország nemzeti zászlaja nem arra való, hogy zsíros-korpás hajat szorítsanak le vele. Igaz, jogszabály ezt nem tiltja. Mint ahogyan azt sem, hogy szárnyas betétet vagy Pamperst készítsenek ilyen színösszeállítással. Úgyhogy, ha majd ilyennel találkozunk, ne csodálkozzunk.