Mozgó utakon

Tavasz van, és ahol jut erre pénz, hozzá kell látni a télidőben megromlott aszfaltutak javításához. Hogy mikor lettek a gödrök, a csoda tudja, ám ott éktelenkednek, ahol legkevésbé számítanánk rájuk, még a pár éve felújított útszakaszokon is. Pénz kell, és nem is kevés, hogy eltüntessék. Ahol nem teszik ezt meg, jövőre jól kihasasodott, tengelytörő kátyúk lassítják a közlekedést, rémítik az autótulajdonosokat.

Valami egészen új és végleges megoldást kellene találni, hogy ne kelljen minden tavasszal a költségvetés megszavazására, majd a versenytárgyalások lebonyolítására stb. várni, és pénzhiány miatt ne maradjon el az útjavítás. Feneketlen kút ez a legtöbb önkormányzatnak, mert ami pénzből új útszakaszokat, utcákat aszfaltozhatnának le, azt elköltik a javítgatásra… A toldás-foldás is eredmény sok helyen.

Rájöttem: nem az utakat kellene javítgatni, hanem más megoldást keresni. Hogy mint egy szőnyeg, mozogjon az úttest. Alul görgős-csapágyas megoldással olyan alapot építeni, hogy azon a kisebb aszfalt- vagy útdarabkák jól mozoghassanak, még a kanyarokban is. Na, ezt a felső, most koptatóréteg nevű részt kellene olyan anyaggal helyettesíteni, ami nem romlik, nem lyukad meg a fagytól. Alul pedig megoldani a víz, a hólé elvezetését. És nem utat kellene aszfaltozni attól kezdve, hanem a pár csavarral rögzített felső réteget kicserélni. Nem kellene felmarni az úttestet, hosszabb időre lezárni a forgalmat.

Más előnyei is lennének az ilyenszerű megoldásnak. Ahol forgalmi korlátozás van, kanyarok vagy más ok miatt, például településen belül, ott lassabban mozogna a görgőkön, csapágyakon az úttest. Tehát nem kellene radarozni sem, megtakarítanánk az ellenőrzés költségét, meg a vezetőket is megkímélnék a folytonos vigyázkodástól: hol radaroznak. És elkerülhetők lennének a balesetek: nem kellene, sőt nem is lehetne előzni, mert mindenkivel egyforma sebességgel haladna a mozgó úttest.

Tudom, technikai vonatkozásban az új megoldások még nem léteznek, például első hallásra nagy gond, hogy a folyton haladó úttest hová jut el? Mi sem egyszerűbb: a kétsávos út egyik sávjának felületdarabkái pár kilométer után (föld alatti fordulóval) visszafele haladnának a másik sávon. Hatalmas előnyt jósolok a megoldásnak már csak amiatt is, hogy a sok benzin helyett villanyárammal lehetne működtetni, vagyis a mozgást árammeghajtásúra szerelni. Talán csökkenne az emberi tényező kialakította vetélkedés is: nem kellene Mercedes, BMW meg Volvo vagy más márkásabb autó, hiszen csak annyi szerepe volna, hogy ne csorogjon az ember nyakába az eső, illetve ne főjön meg nyáron. Az autófenntartás költsége töredéke lenne a mostaninak, mert talán csak a letérőknél, meg az új módszer szerint fel nem újított utakon folyna hagyományos autózás. Na meg az autóversenyeken… A javítóműhelyek átállhatnának mezőgazdasági gépekre, miáltal fellendülne a székelyföldi termelés.

Mielőtt az eszement ötlet miatt legyintenének, bevallom, tudomásom van arról, hogy a mozgó járdákkal már az arabok megoldották ezt: szállodában láttam (mármint a televízió képernyőjén), hogy a folyosó egyik része ilyen volt: ráállt az ember, és még mennie sem kellett, vitte a mozgó szőnyeg… Mert ott van pénz, arra is, hogy megvegyék az ötletet, vagy megoldják a technikai részleteket.

Én feláldoznám ezt a nagy találmányomat, legyen ez a legújabb székely megvalósítás! Akkor nem székely zászlót nézni jönnének ide Brassóból meg Bukarestből, hanem benzin nélkül utazni.