Tettek kellenek, nem duma

Szó mi szó, nem vagyok az ellen, hogy minden döntés meghozatalát, ami Székelyföld fejlesztési stratégiáját illeti, meg kell előznie a szakmai érveken alapuló közvitának, a hozzáértők szempontjait figyelembe kell venni. Nem lehet tudatlan hályogkovácsok módjára beleugrani a döntésekbe, lesz, ami lesz alapon. De azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy bizonyos kérdésekben most már túl sok a „szakmaiság\", az elmélet, s túl kevés a tett, a gyakorlat. S pláne, ha szakmaiságon a megyeházán mostanában talán túlságosan megszaporodott „megbeszéléseket\", „tanácskozásokat\" értjük, amelyeken elhangzanak mindenféle szép, okos gondolatok, hogy aztán a legtöbb esetben minden maradjon a régiben, magyarán: ne történjen semmi.

A most már évek óta tartó regionalizációs közvitában is tartottak a napokban egy vitanapot a csíkszeredai megyeházán, azzal a mottóval, hogy a „cirkusz\" után eljött a „szakmaiság\" ideje. Itt is elhangzottak érdekes gondolatok, de valahogy olyan volt ez az egész, mintha akkor kezdenél gondolkodni a kenyér receptjéről, miután éppen betoltad a tésztát a kemencébe. Hisz késő a küszöbön álló regionalizáció témájában úgy beszélni ennek szakmai megalapozásáról, mintha most akarnád erről tematizálni a közvéleményt. A régiók kialakításával kapcsolatban elhangzott már minden szakmai és nem szakmai érv, arra meg végképp nincs már szükség, hogy kiderüljön: ebben a témában Antal Árpád nem ért egyet Borboly Csabával.

A minap a hargitafürdői, tulajdonképpen évtizedek óta tervezett sípályakomplexummal kapcsolatban tartottak „egyeztetést\" a megyeházán. Az is jellemző, hogy a sajtó erről már csak utólag, a megyei tanács által kiadott közleményből értesülhetett, így az újságírók, ha hírt akartak adni a dologról, csak azon információmorzsákból válogathattak, amelyet a megyeháza sajtószolgálata jónak látott számukra biztosítani. De még ebből is az derül ki, hogy tulajdonképpen azon kívül, hogy a tisztelt résztvevők osztották a nagy semmit, nem történt semmi. Hisz annyit tudtunk meg a közleményből, hogy az állami erdészet szakemberei, a megye főépítésze, a több mint hatvan kilométeres komplexum felépítésének levezénylésére a megyeháza által kiszemelt turisztikai egyesület illetékese és Tánczos Barna szenátor kiderítette, miért nem lehet a tervet megvalósítani. Az erdőgazdálkodási törvény bizonyos cikkelye az akadály, amelyik előírja, hogy az erdőalapból kivett erdőket háromszorosan pótolni kell: körülbelül félezer hektár erdőségről van szó. Megoldás: meg kell változtatni a törvényt – döntötték el a résztvevők, s a módosító javaslatot az állami és magánerdészetek szakemberei dolgozzák majd ki. Kérdés, hogy a megbeszélésen a szenátor által képviselt, jelenleg ellenzékben sínylődő RMDSZ-frakció képes-e mostanában egy ilyen törvénymódosítást a román parlamenten keresztülvinni? Attól tartok, hogy nem nagyon. A megvalósíthatatlannak tűnő törvénymódosítás B-terve az adott területek állami, önkormányzati kisajátítása lenne: az nem derül ki a közleményből, hogy ennek fedezésére mekkora költségvetési forrásokra volna szükség, amelyekkel, mint tudjuk, nem nagyon rendelkezik sem az állam, sem az önkormányzatok.

A megyei önkormányzat közleményét látva, az újabb egyeztetés, megbeszélés tényével szembesülve itt a szerkesztőségben úgy döntöttünk, megkérdezzük a két érintett települési önkormányzat vezetőjét, Csíkszereda és Csíkcsicsó polgármesterét, mi a véleményük minderről. Mindketten tőlünk hallottak először erről a megbeszélésről, fogalmuk sem volt arról, amiről kérdeztük őket. Ennek tükrében jogosnak tűnik a kérdés: milyen elméleti sípályakomplexumról beszélgetnek ott a megyénél, ha az érintett települések az erről szóló megbeszélésről ki vannak felejtve? S mikor fogok végre a sípályakomplexum ügyében is egy olyan egyeztetésről olvasni, ahol konkrét intézkedésekről döntenek, elméletek helyett tetteket határoznak meg? Esetleg azt, hogy konkrétan mikor fognak neki az építkezésnek? Vajon mikor?