Művészetek kertje Sepsiszentgyörgyön

Fotó: Csinta Samu

Nem csak az épület rehabilitációját, hanem területvásárlással megvalósítandó külterjes fejlesztést is tervezgetnek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A múzeum korszerűsítési terveinek elkészítésekor derült ki a szakemberek számára, hogy a múzeum jövője elképzelhetetlen külterjes fejlesztés nélkül.

Csinta Samu

2010. május 10., 22:302010. május 10., 22:30

2010. május 11., 10:432010. május 11., 10:43

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Fotó: Csinta Samu

A százéves épületben – a tervező Kós Károly zsenialitása ellenére is – működészavarok fenyegetnek, ha nem sikerül bővíteni a múzeum területét. Elsősorban a kiállítóterek behatároltak, tartja Vargha Mihály, az intézmény igazgatója. „A korszerű muzeológiában elképzelhetetlen, hogy egy intézmény ne fogadhasson nagy méretű tárgyakat – mondja az igazgató –, festményeket, installációkat, vitrineket. A raktáraink is telítettek, márpedig a múzeum egyik alapvető feladata az értékmentés. Képtelenség azonban eleget tenni a feladatnak, ha a tárolókban már semmi sem fér.”

A terjeszkedés elengedhetetlenségének ugyancsak fontos szempontja egy olyan kulturális bázis megteremtése, amely akár egy egész család számára egész napos tartalmas kikapcsolódást kínálhatna. Mindezek felismerésével párhuzamosan adódott a lehetőség: a múzeum közvetlen szomszédságában eladó egy negyven áras telek. „A megyei és városi elöljárókat sem kellett sokáig győzködni a terjeszkedés fontosságáról, s ma ott tart az ügy, hogy megyei tanácsi határozat született a telekvásárlásról. Már csak a pénz kell előteremteni” – vázolja a helyzetet Vargha Mihály.

A leendő múzeumi terület több fontos célkitűzés megvalósítására is lehetőséget kínál. Erdélyben „hiánycikknek” számít egy kiállítótér és kutatási központ. Múzeumaink, képtáraink működése ellenére legfeljebb szórványosan akad lehetőség a képzőművészeti kutatásokra, állítja az igazgató. A megálmodott kutatási központ nem csak kiállításokat fogadna, hanem a pásztázná a vidéket, kallódó életművek után kutatna, európai összefüggésekbe helyezné az erdélyi művészetet.

A Múzeumok kerteje fantázianevű leendő művelődési központban a látogató a tízezer évvel ezelőtti tárgyi kultúra megtekintésével kezdhetné körútját, a végén pedig eljutna a mába, kiteljesedhetne számára a kép. Műtermeket alakítanának ki, amelyeket az Artist in residence program keretében használhatnának külföldi művészek. Rendelkezésükre állna a múzeum archívuma, ingyen utazási lehetőséget kapna, szívhatná magába az információkat, a hónap végén pedig kiállítást rendezne, néhány művét pedig a múzeumnak adományozva gyarapítaná az intézmény kortárs gyűjteményét. A központ korszerű raktárhelyiséget is tartalmazna, ugyanakkor teret készülnek biztosítani az élő népművészetnek, a hagyományos termékek készítőinek, akik nem csak eladásra kínálnák alkotásaikat, termékeiket, de lehetővé tennék az előállítás folyamatába való bepillantást is. A központ fontos eleme lenne egy étterem is, amelyben elsősorban a vidék hagyományos ételkülönlegességei szerepelnének az étlapon.

A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és munkatársai élő, mozgó, a város lüktető részévé váló kertet álmodnak Kós Károly örökbecsű alkotása köré.