Mint kő a vízben... – csiszolódó hagyományápolás

Közel háromszázötven óvodás és általános iskolás korú gyermek próbálhatta ki csütörtökön a gyergyóalfalvi Sövér Elek Iskolaközpont dísztermének színpaddeszkáit. A kis előadók Gyergyószék különböző településeiről érkeztek, hogy egyenként vagy csoportokban bemutassák közösségük népdalait, néptáncát, vagy éppen népmesében közvetítsék a vidék hajdani örömét, bánatát. Erre évente adatik meg a lehetőség a Felszállott a páva nevet viselő népzene- és néptánctalálkozó keretében.

A jubileumi kort megélt rendezvény megálmodója, a találkozók állandó szervezője, Hunyadi Irén tanítónő, a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület vezetője szerint az az ember, kit gyermekkorban megtanítanak nemzete hagyományainak értékelésére, ápolására, lélekben sokkal gazdagabbá válik ez irányú nevelésben nem részesülő társainál, ugyanakkor a nemzet összetartásának, megmaradásának masszív „elemei” lesznek.

„Próbáltunk utánanézni a helyi hagyományoknak, azokat feleleveníteni, a tanév folyamán pedig olyan módon oktatni erre a gyerekeket, hogy ne legyen számukra plusz teher. A gyermek jóformán észre sem veszi, hogy hagyományokat tanul. Ezzel a játékosan átadott tudással lassanként kibontakozik mindenkiben az, amit a vérében, génjeiben hozott. És ez már maga a megtartó közösségi erő” – véli Hunyadi Irén.

A szervező-tanítónő véleményét támasztották alá azok a fiatalok is, akik a csütörtöki rendezvény meglepetés-műsorszámában léptek fel. Cirják Beáta gyergyószentmiklósi, Szilágyi Levente csomafalvi, Török Adél és Gáll Levente alfalvi, illetve Trucza Helga ditrói meghívottak arról számoltak be a náluk korban jóval fiatalabb résztvevőknek, mit jelent, milyen többlettel egészíti ki életüket az, amit a Felszállott a páva találkozón való fellépés, az erre való készülés nyújt, esetleg nyújtott számukra.

„Nagyon szeretek idejönni. Mesét mondok mindenfelé, de amikor erre a találkozóra jövök, az mindennél másabb érzés. Itt mindenki székely ruhában van, minden hagyományos, természetes. Jó érzés, hogy van egy ilyen összetartás” – osztotta meg gondolatait a közönséggel Trucza Helga hetedik osztályos lány, aki iskolai évei kezdetétől rendszeres fellépője a rendezvénynek.

Gáll Levente táncos, citerás, faragó, a felnőttkor küszöbén álló alfalvi fiú arról számolt be, hogy a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület tánccsoportjával már nagyon sok helyre eljutott, egy-egy turné kedvéért országhatárokat is „áttáncoltak”. “Mindenhol megmutattuk azt, amit tudunk, képviseltük Alfalut, hírnevét öregbítettük. És azon túl, hogy a hagyományápolás által mi is gazdagabbak lettünk, más népekkel is megismertettük az itteni szokásokat” – számolt be Levente.

Hogy felnőtté válva minél többen érezhessék, mit jelent az identitástudat, székelynek lenni, a szülőföldön maradni, gyermekjátékot játszani, népdalt énekelni, népzenét játszani, vagy népi táncot járni, erről továbbra is gondoskodnak a „pávás” szervezők. Hunyadi Irén szerint legalábbis nem kérdés, hogy a találkozónak lesz-e következő kiadása.