Kortárs erdélyi költészet – belestünk az ajtókon

Szám szerint 16-an vettek részt az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezte közönségtalálkozón és irodalmi esten, ami nem is gond, „mivel jobb egy gondolkodó ember, mint száz üresfejű” – fogalmazott az esemény házigazdája, Murányi Sándor Olivér író. Ráhangolóként Sarkadi Zoltán színművész tolmácsolásában mindkét költő verseiből, Varga Melinda 6van9 és Muszka Sándor Múzsák, trágyás szekérrel című kötetéből hallhatott szemelvényeket a közönség.

Murányi – a tömör életrajzokat ugyan nem mellőzve – faggatta a meghívottakat, a rendkívül változatos és sok esetben váratlan kérdések révén a költészet mögötti alkotó, de a hétköznapi ember is felsejlett. Egyebek mellett azt is megtudtuk, „kölyökkorában” Muszka annyira sokat olvasott, hogy szülei már aggódtak épelméjűsége miatt. Ebből az időből származik a költő első, furcsa mód prózai írása is, mely lényegében Mózes Attila egyik novellájának átirata. „A Grant kapitány gyermekei átírásának is nekifogtam, de aztán kiderült, hogy túl hosszú. A regényben lényegében csak egy jelenet tetszett nagyon, amikor ül az indián a hegy tetején, és fordítva szívja a cigit” – osztotta meg olybá muszkásan a költő. Bár Muszka végül a lírát választotta, életútja megérne egy regényt: ha kalandos csavargásairól nem is, de az általa alakított első romániai magyar punkzenekarról mégis büszkén vallott a hallgatóságnak.

Az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholynál debütált, most már kétkötetes Varga Melinda első versét negyedik osztályban írta egy falevélről. A gyergyói származású hölgy bevallása szerint Orbán János Dénes kortárs költővel való találkozása határozta meg igazán alkotói munkáját. „Melinda verseiben az út az erotika–lételmélet–erotika vonalon vezet” – magyarázta Murányi. Kiskorában festő vagy színésznő akart lenni, replikázott Varga Melinda a házigazda Hova születnél újra? kérdésére, megjegyezve, valószínűleg ismét költő lenne, de legszívesebben az 1930-as évek Budapestjén vagy a 60-as évek Amerikájában. Bár első kötete intim, napló jellegű, a második címe pedig félrevezető lehet, nem tömegerotikára, pornográfiára kell gondolni, magyarázta a költőnő. „A test és a lélek összekapcsolódik, tehát itt nem pornográf irodalomról van szó, ezek a költemények mindannyiunk vágyairól, az érzékiség finomságáról szólnak.”

A sehol nem lankadó beszélgetésbe a közönség is bekapcsolódott saját, néhol értő, irodalmi, máskor személyesebb vagy nagyon prózai kérdéseivel, melyekre a meghívottak sorra a tőlük telhető legjobb választ adták. Hogy miként, hol és milyen órában vagy napszakban fogan meg a vers, illetve hogy a költők nagy hányada miért nem tudja fejből saját verseit – a záporozó kérdéseket Muszka egy „székelybácsis” prózája és Varga Melinda hangszerelt erotikája szakította meg. „Az eddig legjobban sikerült” irodalmi találkozót könyvvásár és dedikálás követte, majd az est füstös kocsma gyomrában, gyöngyöző sör mellett folytatódott.