Karancsi Sándor emléktermet avattak

Fotó: Pethő Melánia

A Karancsi család, rokonok, barátok, a város elöljárósága és érdeklődők jelenlétében avatták fel a gyergyószentmiklósi Művelődési Központban a néhai Karancsi Sándor festő-grafikus művész emlékének szentelt kiállítótermet. A teremavatás időpontja nem volt véletlen, annak a városnapi ünnepségsorozat keretében történő felszentelése mintegy tiszteletadásként történt a magát gyergyóinak valló művész emléke előtt.

Pethő Melánia

2010. december 06., 10:522010. december 06., 10:52

2010. december 06., 16:252010. december 06., 16:25

„Lehet, hogy a festő-grafikus művész nagysága mellett eltörpül ez az emlékterem, de az a lelkesedés és törekvés, ami létrehozta, mindenképpen az értékmegőrzés eltökélt szándékát jelzi. Maga az avatóünnepség nem véletlenül került a városnapi rendezvények sorába, hiszen a Szalontán született művész maga is már jó ideje gyergyóinak érezte magát, amire szerencsésen ráerősített családjának Gyergyószentmiklós városába történő beágyazódása. A városnapok rendezvénysorozat a rangos programok mellett alkalmat szeretne teremteni annak is, hogy kiemelkedő tehetségeinket megbecsüljük, a közösségért dolgozók fáradtságát megköszönjük, a közösségépítő kezdeményezéseknek ünnepélyesen teret nyissunk. Ezzel a kiállítóteremmel hazahívjuk Karancsi Sándor szellemiségét” – fogalmazott ünnepi beszédében Mezei János polgármester.

Karancsi Sándor életét, munkásságát Balázs József festőművész ismertette, méltató szavai után a néhai művész lánya, Aida emlékezett édesapjára. „...És egyszer csak nem volt élet a kézben. Én abban a percben elcseréltem volna a képeket, az egészet az édesapámért. Becsukott szemmel gondolkodtam, aztán mintegy sugallatra, felnéztem a falakra, a sok gyönyörű képre, és megértettem, hogy ő itt van a fában, a fűben, a tájban, a hegyekben, amiket festett. Megígérte, hogy nem hagyja a fenyőit, a hegyeit és a családját sem. Egy bárányfelhőn ülve néz le ránk, és színesebbre festi a szivárványt. A fenyői sem hagyják őt cserben, végső álmát egy zöld fenyő alatt alussza.” A megható emlékezést édesapja kedvelt népdalának eléneklésével zárta, majd a család nevében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik lehetővé tették egy olyan terem létrehozását, melyet a festő, az édesapa, a nagyapa Karancsi Sándor szelleme hat át.

Az ünnepségen leplezték le Karancsi Sándor emlékplakettjét, melyre az emlékezés koszorúját a terem létrehozását szorgalmazó két városi tanácsos, dr. Simon Katalin és Szőcs László helyezte el. A kiállítóterem állandó Karancsi-tárlat helyszíne, de multifunkcionális lesz, hiszen konferenciáknak, szavalóesteknek és más művészeti programoknak is helyet ad.