Fotók viszik Egerbe Gyergyót

Lovász Árpád: Jól esik megosztani az emberekkel a szépet

– A gyergyói közönség már kapott ízelítőt munkáidból, egyéni és közös kiállításokon is láthattuk fotóidat, mivel leped meg az egri érdeklődőket?

– A szervezők részéről az volt a kérés, hogy gyergyói vonatkozású legyen a fotókiállítás, ezért csak a várost és a vidéket bemutató fényképeket viszek, összesen 34 darabot, amiből 6 panorámakép. Nem volt egyszerű összeállítani a kiállítás anyagát, habár rengeteg felvételt készítettem már vidékünkről. Erős önkritikám azt láttatta velem, kevés az a kép, ami megállná a helyét egy kiállításon. Végül Molnár István Géza egri fotóművész segített összeállítani a tárlat anyagát, legfontosabb szempontként a kiállítás egységét tartva szem előtt. Többnyire tájképek, de épületfotók is vannak közöttük. Ott lesz többek között az a kép is, amit az új év első perceiben készítettem a polgármesteri hivatal épületéről, a háttérben a szilveszteri tűzijátékkal. Szociofotó kategóriába sorolható képek is lesznek, elvontabbak, művészibbek, mint ebben a kategóriában a legtöbb fotó. A székelységet egy ünnepi rendezvény részletein keresztül mutatom be, vagyis nem az rendezvény pillanatait, hanem a részletek részletét örökítettem meg. Például a székely ruhás alakok egymásba kulcsolódó keze szerepel az egyik képen, a másikon a körtánc egy kis részlete. Képeimbe igyekszem mély mondanivalót vinni.

–  Szívesen fotózod Gyergyót, a környéket. Mi ihlet meg leginkább a vidékből?

– Tulajdonképpen saját szórakoztatásomra fotózok. Fontos számomra, ha azoknak, akik megnézik a képeimet, sikerül egy jobb napot szerezzek, vagy csak egy mosolyt, vagy egy érzést kiváltani, akár honvágyat kelteni. Teszem azért is, hogy az, aki nem látja szépnek a várost, talán a fényképeken keresztül majd rájön, hogy valójában nagyon szép helyen lakunk.

– A negatívumokra nem kívánsz rávilágítani?

– Amikor hazajöttem az egyetemről, csak a negatívumot fotóztam, kritizáltam, csak a hibákat láttam meg, aztán változott a nézőpontom, és rájöttem, hogy sokkal több szebb dolog van a városban, mint amennyi negatívum. Ha ezekre reflektálunk, úgy gondolom, hogy jobban fejlődhet a város. Akár a gyereknél: ha azt sulykolod bele, hogy buta, egy idő után azzá is válik, de ha dicséred, növeled az önbizalmát, akkor fejlődni fog, előbb-utóbb a legjobbat hozza ki magából. Vallom, hogyha valamit szépnek látunk, akkor az széppé válik. Nem állítom, hogy nincsenek hibák, ezekre is ráfigyelek a fotóim által, de ezeket próbálom úgy feltüntetni, hogy egészséges, fejlesztő kritika fogalmazódjon meg a fotón, ne legyen semmiképp romboló hatása.

Az ünnepi fényáradatban tündöklő főtéri épület az egri kiállítás anyagának egyik alkotása

– Mire számítasz az egri közönség részéről, van-e valamiféle elvárásod „külföldtől”?

– Nem idegen nekem az ottani környezet, fotó-, illetve alkotótáborokban vettem már ott részt, ezért  előre tudom, hogy lesz egy saját, a barátaimból, ismerősökből álló közönségem. Nincsenek elvárásaim amúgy az egri közönségtől, ha lennének, akár csalódhatok, így pedig megtudom majd élni azt, ami történik. Egyébként egyéni kiállításom még nem volt külföldön. Egyetemi éveim alatt közös kiállításokon bemutatásra kerültek az én munkáim is Budapesten, Szegeden és Pécsett. 2009-ben Szigetszentmiklóson, egy nemzetközi fotópályázaton volt még kiállításom. Ott három díjat, két elsőt és egy közönségdíjat nyertem.

– Mennyire érzed „késznek” magad, milyen szinten állt össze benned a szakmai jövőkép?

–  Folyamatos késztetést érzek, hogy fejlesszem magam, frissülni szeretnék. Frissíteni szeretném a látásmódomat, a tehetségemet, új képességeket is fel szeretnék fedezni magamban. Szép dolgokat értem el itthon, de úgy érzem, többre vagyok képes, s most meg akarom tapasztalni, hogy mi az, ami még többet tud hozni az életembe szakmailag és hát anyagilag is. Itthon könnyű jónak lenni, de meg szeretném tudni, hogy milyen szinten vagyok valójában. A szakma profijaitól van szükségem a visszajelzésekre. Úgy alakult, hogy egy ösztöndíjprogramon belül februárban szakmai gyakorlatra megyek egy portugál reklámgrafikai céghez, az Azores szigetekre. Ez egy féléves szakmai gyakorlat. További terveim mind ettől az utazástól függnek. Az biztos, hogy változás lesz az életemben, de hogy konkrétan mi lesz ebből, nem lehet tudni. Állok elébe, nincsenek elvárásaim.