Filmekkel dokumentálták a kászoni népszokásokat

„Elsősorban a betlehemezés miatt kezdtük a kászoni hagyományokat megfilmesíteni, mivel legutóbb kilencvennégyben láthatták a helybeliek ezt a népszokást. András Ignác helytörténész, iskolaigazgató győzte meg a kántorunkat, hogy szedje össze újból a csapatot, 2010-ben télen forgattuk a filmet, így az alkotás a falunapokra készült el. Összesen három dokumentumfilmet készítettünk fennmaradt három helybeli szokásról, az aprószentekezésről, a betlehemezésről és a bikaütésről” – tudtuk meg Nagy Imre Zsolt tanártól, a Kazun Egyesület elnökétől. A bikaütést hamarabb forgatták, így már tavaly bemutatták.

A betlehemezést a kilencvenes évek elején újította fel Ferencz Sándor kántor és Máthé Margit tanárnő. Azelőtt 1947-ben volt utoljára betlehemező csoport, mivel a kommunista rezsim betiltotta. Híven őrzik a szokást, mind a 14 szerepet – még a Máriáét is – férfi alakítja. Pál Imre jegyezte le egykor a szövegeket, és az ő kéziratából újították fel a szerepeket. „Találtam egy bukovinai betlehemes szöveget 1894-ből, melyet Kodály Zoltán gyűjtött és 1914-ben adott ki. Ez a szöveg majdnem teljes mértékben egyezik a kászonival, ez abból is adódhat, hogy a kászoniak is ott voltak azon a véres eseményen, melyet madéfalvi veszedelem néven jegyzett a történelem. Sokan elmenekültek innen, és így kerültek Bukovinába. Az evangéliumból ismerjük, hogy a szent család szállást keres, viszont a kászoni betlehemezés egyik jellegzetes vonása, hogy itt a gazdag is fogadja őket. A pogány időkben az alakoskodóknak az volt a szerepük, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Ezért öltöznek maszkokba a pásztorok, és ezért csapnak zajt minden portán, ahol fogadják őket” – elemezte a szokást András Ignác.

Ami még fontos, a betlehemezők nem a templomban szerepelnek, hanem azok a családok, akik akarják fogadni, előre jelzik szándékukat, és karácsonytól vízkeresztig minden érdeklődőt felkeresnek. Fontos üzenetet tartalmaz a betlehemezők meghívása, hisz aki fogadja a csoportot, az gyakorlatilag a kisded Jézust és a szent családot látja vendégül.

Az aprószentekezés is egy megszűnőben lévő hagyomány, ezért is fontos legalább a jelenlegi állapotában megörökíteni. December 28-a a legények-leányok számára a Kászonokban nem az alvásról szól. A legények csapatokat alkotnak, a csoportok a rangidős legénynél, az úgynevezett „királynál” gyülekeznek és nyírfavesszőt fonnak. Ezzel vesszőznek meg minden lányt, így hintvén el a termékenységet jelképező képletes mustármagot.

„A régi kászoniak határőrzéssel voltak megbízva. Ez a medence 320 négyzetkilométer kiterjedésű. Mikor kezdett tavaszodni, az idősebb férfiak és a fiatalok egy része, valamint az asszonyok, leányok többsége kivonult a nyári szállásra, ahol az állatoknak gyűjtötték össze a téli takarmányt. A katonaköteles legények ugyanakkor a határőrzésnél voltak szolgálatba. Mikor beköszöntött a tél, a nyári szállásról hazajöttek a faluba. Aprószentek éjszakáján gyakorlatilag a legények felmérték, hogy melyik leánynak lehet a farsangkor udvarolni” – foglalta össze a szokás lényegét András Ignác.

Mindhárom – HD minőségű – filmet Csíki Zsolt készítette, a DVD-borítók pedig Ádám Gyula fotóművész munkái. A dokumentumfilmek a Kazun Egyesület megbízásából készültek, a támogatók Kászonaltíz tanácsa, valamint Hargita megye önkormányzata.