Csemege a régizene szerelmeseinek

A Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola igazgatója, Bodurian János egy majdnem két évtizedes kapcsolat újabb állomásaként jelölte meg ezt a találkozót, amely péntek este zajlott a székelyudvarhelyi Városháza Szent István-termében a hévízi Musica Antiqua együttessel. A hévíziek tulajdonképpen a csíkszeredai fellépést tartották ideutazásuk fő eseményének, azonban előtte – a pénteki udvarhelyi és a szombati Mikó-várbeli fellépést megelőzően – több napon át a pallósok vendégei voltak, Udvarhelyszék szépségeivel ismerkedtek, és menet közben – csak úgy – koncertet adtak a parajdi sóbányában is. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy a sóbányában igen gyakran hangzanak el érdekes és értékes hangversenyek, hiszen a környékünkön vendégeskedő muzsikusok, ha már meglátogatják a bányát, akkor hirtelen felbuzdulásból koncerteznek, örömzenélnek az egzotikus helyszínen, az ott tartózkodó látogatók és a kezelésen lévők legnagyobb megelégedésére. Ebben a kapcsolatban, Bodurian tanár úrék kezdeményezésében benne van az az alapgondolat is, hogy jó lenne Udvarhelyre is „visszahonosítani” a reneszánsz és barokk kor muzsikáját.

A Musica Antiqua 1977-ben alakult Adorján József karnagy vezetésével. Hangversenyeiken reneszánsz, barokk és klasszikus műveket adnak elő. A kamarazenekar fúvós és vonós hangszerek sokaságával – hiszen előszeretettel használják a korábbi évszázadokban használt hangszerek rekonstruált változatait – sajátos hangzásvilágot teremtenek. Az együttes érdekessége, hogy tagsága a híres magyarországi fürdővárosban élő ének- és zenetanárokból és középiskolásokból verbuválódik. Tanárok és diákok együtt muzsikálnak, s az évek során a lelkes diákok közül sokan elhivatott pedagógusokká válnak, akik aztán saját neveltjeik generációival, immár felnőttekként folytatják a Musica Antiquában. Varga Endre együttesvezető és karnagy is ezt a pályaívet járta és járja ma is. Az együttes 1983-ban Ki mit tud? vetélkedőt nyert Magyarországon, 1985-ben „cum laude” I. díjat kapott Belgiumban. Mindez azonban már zenetörténet. A számos külföldi fellépés, díj, televíziós és rádiós felvétel, a mostanság kapott elismerések, a több megjelent és igen kedvelt CD a magas színvonal fenntartására kötelezi a Musica Antiqua mostani tagságát.

A Szent István-teremben a reneszánsz kor francia, angol, itáliai és magyarországi zeneműveit hallhattuk, köztük erdélyi gyökerű műveket is, majd Vivaldin, Bachon át közeledve jutottunk el a közelmúltig, a jelenig, a népdalfeldolgozásokig, egyebek közt az egykor (1989) Hévízen vendégeskedett és lábadozott Ránki György (1907–1992) művét, a Széki csűrdöngölőt is előadták. Külön érdekessége volt a koncertnek, hogy a zenészek olykor énekesekké válva különleges dalokkal örvendeztettek meg, illetve a korhű öltözékben lévő lányok a reneszánsz táncok egy-két változatát is bemutatták. Egyébként jóval több van az együttes tarsolyában. Ez az egy óránál kicsivel hosszabb műsor csak rövid felvillanás, egyfajta keresztmetszet volt a teljes repertoárból. Annak ellenére, hogy nyár van, hogy számos szabadtéri program is van ilyenkor városszerte, hogy sokan másutt töltik a szabadságukat, a Szent István-teremben elég szép számban megjelentek a régizene kedvelői.

Mindez azt jelzi, hogy megfelelő időzítéssel, megfelelő környezetben, akár fesztiváljelleg keretében is megszólaltatható itt ez a műfaj. Akárcsak Szeredában, hiszen turistacsalogató, látványos és érdekes, érdemes, értékes dolog. Mondjuk, szépen felújított várfalak között, illő környezetben szólalhat meg az elmúlt századok muzsikája. És ez lehet a jövő zenéje egy funkcionálissá varázsolt Székely Támadt-várban. Akár.