Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc erdélyi vonatkozásai

– Mi az 1848-1849-es szabadságharc tanulsága az eltelt másfél évszázad távlatából?

– A magyar nemzet minden időkben igyekezett közösen harcolni a szabadságáért. Amikor a török uralom alól felszabadult az ország, rögtön a Habsburgok foglalták el Magyarországot és Erdélyt is. 1848–1849-ben is közösen küzdöttek, először békés eszközökkel, utána fegyveres harcra kényszerültek. Minden korszaknak megvan a maga jellegzetessége és a küzdelemnek a sajátos formáik. Erdély már 1848. március 15-én csatlakozott a forradalomhoz, ami később, a Jelasics horvát bán támadásának kezdetétől számítva szabadságharcba torkollott. Erdélyben is fegyveres összetűzésre került sor, mivel fellázadt a két román határőrezred, és megtámadták a nemzetőrséget. 1848 októberében összehívták az Agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlést, ahol elhatározták, hogy fegyverrel megvédik a forradalmat. Ez fontos lépés, hogy a székelység maga határozta el, csatlakozik a szabadságharchoz, még egyszer hangsúlyoznám, hogy a forradalomhoz már március 15-től csatlakoztak. 1848. március 15. tehát a modern magyar nemzet születésnapja. Ezt a könyvemben megpróbálom minden szinten alátámasztani, igazolni. Megszűnik a feudalizmus, eltörlik a jobbágyságot, olyan új törvényeket hoznak, melyek egy új modern Magyarország és Erdély kibontakozását teszik lehetővé.

– A szabadságharcot leverik, a forradalom vívmányait csak később élvezheti a magyar nemzet.

– Valóban. A világosi fegyverletételt egy önkényuralmi, megtorlási korszak követi, de 1867-ben megszületik a kiegyezés, és ettől kezdődően kiépülhet egy polgári társadalom. Gyakorlatilag megtörténik Erdély újraegyesítése Magyarországgal. Azok az eredmények, melyeket a civilizációs fejlődésként szoktunk elkönyvelni, ekkor válhatnak érezhetővé. Gondoljunk itt a vasútépítésre, illetve a városközpontok fejlődésére, legtöbb erdélyi város ma látható központja is ebben a korszakban épül. A magyar nemzet modernné alakult azáltal, hogy az addig polgári jogokkal nem rendelkező rétegeket is bevették – ahogy akkoriban mondták – az Alkotmány sáncai közé. A forradalom 12. pontjának kikiáltásáig a nemzetet, a nációt csak a nemesség alkotja. Utána mindenki része lesz a nemzetnek, és politikai jogokat kap. A székelység esetében egy kicsit más a helyzet, mert ott többnyire nem volt jobbágyság. Itt a szabadságharc más téren hozta meg a gyümölcsét, például a jogegyenlőség és közös teherviselés, valamint a sajtószabadság tekintetében jelentett fejlődést. Persze, a polgári fejlődés Erdélyben, Székelyföldön nem érte el azt a szintet, mint az anyaországi vagy az ausztriai részeken, de azért nagyon jelentős volt a kelet-európai térség tekintetében.

– Erdélyben nem sikerült rögtön március 15-től kivívni a jobbágy-felszabadítást, egyes feltételezések szerint a románok ezért szálltak szembe a forradalommal.

– Magyarországon március 15-én kikiáltják a jobbágy-felszabadítást, Erdélyben azért lépett később érvénybe, mert nehezen ült össze az országgyűlés. Pontosan 1848. június 18-án lépett érvénybe. Tény, hogy ez is hozzájárulhatott a tavaszi felkeléshez, a balázsfalvi gyűléshez, az erdélyi románok forradalom elleni lázadásához, de nem ez volt a fő oka. Sajnos, nem volt egy érdekegyeztetés 1848-ban a románok és magyarok között. A románság egy része lelkesedett ugyan a szabadságjogokért, de a román politika kialakította a saját álláspontját a forradalom-kérdésben. Ebben nem tudott megegyezni a magyar és román vezetés. Azt hiszem, hogy ezt most megértetni néhány mondatban nem lehetne, de a könyvemben erről nagyon részletesen beszélek. Megpróbálom felvázolni azokat különböző pontokat, amelyek a nemzetek közti együttműködést megakadályozták. Annyit azonban megelőlegeznék, ami a magyar történészek fő álláspontja, hogy ebben a sikeres forradalomellenes Habsburg-politika a ludas. Félt egy erős, Erdéllyel egyesült Magyarországtól, és mindent megmozgatott, hogy a maga oldalára vonja a különböző nemzetiségeket, és ez többnyire sikerült is neki. Sok lenne még az egyeztetni való a román és más történetírással, de reméljük, hogy sor kerül majd erre is.