"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel"

Az 1913. október 22-én Budapesten Friedmann Endre Ernő néven született Robert Capa ars poeticája azóta sokakat megihletett, azonban 41 évesen bekövetkezett halála ellenére mai napig az egyik legnagyobb, legjelentősebb sajtófotósként, haditudósítóként tartják számon. A marosvásárhelyi Bernády Házban csütörtökön nyílt több ezer fekete-fehér munkájából válogatás-kiállítás (hetvenet láthatnak az érdeklődők), de természetesen a legnevesebbek megtekinthetők.

Nagy Miklós Kund tárlatnyitó-beszédében kiemelte, munkássága bizonyára még gazdagabb lenne, ha 1954-ben, szintén merészsége miatt nem veszíti életét. „Miközben Vietnámban a csapatok pihentek, ő felmászott egy dombra, és hiába figyelmeztették, nem állt meg. Rálépett egy bombára és felrobbant” – ismertette Nagy Miklós Kund.

Szerelem Ingrid Bergmannal

A világot bejárt említett kijelentése kétségkívül mai napig igaz, annak ellenére, hogy a technika jelenlegi állása szerint több méterrel közelíteni lehet, s ha így sem sikerülne a felvétel, akkor még mindig ott a számítógépes munka – olyasmi, ami Robert Capa idejében elképzelhetetlen volt. Szakértelme, ráérzése, merészsége mellett habzsolta az életet, szeretője volt például Ingrid Bergman is. A svéd színésznővel folytatott viszonyát nem tárta a nagyérdemű elé, hogy ezzel is védje magánéletét, és azért nem vette feleségül a Casablanca és az Akiért a harang szól sztárját, mert nem akarta lekötni a művésznőt és magát sem. A sors furcsa fintora, hogy „a világ leghíresebb háborús fotósa” egészen 1943-ig nem kapott megbízást, hogy a világháborúról tudósítson, ettől kezdve azonban szinte végig az első vonalakból küldte képeit a LIFE magazinnak.

Jó időben jó helyen

„Mindig az események sűrűjében kellett lenni, nem volt idő beállításokra, újravételre. Fotóit lexikonokban, tanulmányokban közlik, de több esetben is kutatják, elemzik eredetiségüket, főként leghíresebb alkotását, A milicista halála című fotót vették górcső alá, de immár több bizonyíték is van, hogy eredeti, nem megmunkált a fénykép. (A vita tulajdonképpen a mai napig tart, a hivatalos álláspont az, hogy a kép eredeti, vagyis Capa valóban abban a pillanatban fotózta le egészen közelről a katonát – akit később Federico Borrell García néven azonosítottak –, amikor egy golyótól elesett a harcmezőn. Aztán ott van a normandiai partraszálláskor készült sorozata (1944. június 6. hajnala), hiszen Robert Capa egyetlen fotósként az első csapatokkal érte el a partot. Száznál is több fotót készített, majd az első hajóval (14 óra) hazautazott, az anyagot pedig odaadta 15 éves asszisztensének, ő pedig lefeküdt. A fiú annyira kíváncsi volt, hogy hozzálátott az előhíváshoz, de a gyorsabb száradás érdekében túlhevítette és csak 8 maradt használható, ezek is elmosódtak, de így váltak híressé” – méltatta Nagy Miklós Kund Robert Capát, aki mindig jó helyen volt, jó időben, bejárta 4 földrész 23 országát, a szétlőtt Budapestről is közölt fotókat és megalapította a Magnum fotóügynökséget.

A névváltoztatás

Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a II. világháború európai hadszínterein, az első arab–izraeli háborúban és Indokínában). Azért, hogy jobbra forduljon megélhetése, 1934-ben felvette a Robert Capa nevet (magyar barátai között cápa volt a beceneve), ami amerikai hangzású volt, hasonlított az akkoriban népszerű amerikai fimrendező, Frank Capra nevére.