A könyvektől a kritikai érzékig

Farkas Wellman Endre, az Antropocentrum Egyesület vezetője házigazdaként mutatta be
az irodalmi találkozó hétfői meghívottját, Éltető Józsefet

Jó ideje kétoldalú válságban van az irodalom, a művészet: egyrészt, mert az alkotó bizonytalan, nem tudja, kihez szól művével, másrészt a befogadó közönségnek a művészet fogadásával szembeni egyre lankadó várakozása miatt – ezzel a felvetéssel indította előadását Éltető József költő, író, műfordító, dramaturg a hétfői Élő irodalom elnevezésű irodalmi találkozón, a gyergyóalfalvi művelődési házban. A főként diákokból álló nagyszámú hallgatóság hamar rájöhetett, a Magyarországról Alfaluba érkezett előadó nem korholni, számon kérni akar; közvetlen és mindenki számára érthető előadásmódjával ésszerű magyarázatot adott arra, miért merítik tudásukat a mai gyerekek a tévéből, internetről, és miért nem az irodalmi művekből. Ugyanakkor arról is képet kaphattak, hogy hová vezet a tömegkommunikációs közlések gondolkodás nélküli befogadása.

Az Antropocentrum Egyesület, a Sövér Elek Iskolaközpont és a Petőfi Sándor Művelődési Ház
hétfői közös rendezvénye az Élő irodalom elnevezésű irodalmi találkozó keretében zajlott

Bár Éltető a hallgatóságtól várt választ arra a kérdésre, hogy miért veszítette manapság varázsát az olvasás, miért vált szinte fogcsikorgatva végzett kötelező tevékenységgé, felelet hiányában ő maga fejtette ki a témát. „Az a kommunikációs lehetőség, ami kezünkben, zsebünkben van, álmában sem jelent meg az előző generációnak. És mégis: valami elveszett” – utalt a jelenleg használatos tévé, internet és okos telefonok által szerezhető tudásmennyiségre, kifejtve a képek által közvetített információk befogadására való nagyobb hajlandóságot.

Mint azt mondta, az ember – felépítéséből kifolyólag – maradéktalanul hisz abban, amit szemmel érzékel; a „Hiszem, ha látom!” szólás is ennek igazolása. Ezzel együtt tehát, az olvasással szerzett információhoz képest sokkal hihetőbbek azok a képi információk, melyeket a tömegkommunikációs eszközök közvetítenek – vonta le a következtetést.

„Ha hallunk, ha szavakkal kapunk valamit, általában kritikai vizsgálatnak vetjük alá. Ezzel szemben a képeken keresztül kapott információk kikerülnek a kritikai értékelésünk alól” – folytatta a gondolatmenetet Éltető. Ennek igazolásaképpen a hallott vagy olvasott mesék hőseit állította szembe a rajzfilmek szereplőivel. „A hallott, az olvasott meséből a gyermek saját magának építi fel a szereplő képét. A Spongya Bobot, Tom és Jerryt, Micimackót vagy bármely rajzfilmet nézve, egyazon kép jelenik meg minden fejben. Uniformizálódunk, és alávetjük magunkat valaki más fantáziájának. A baj azzal van, hogy mire felnövünk, elsorvad bennünk a kritikai érzék és mások áldozataivá válunk” – csupaszította le a valóságot az előadó, kitérve a reklámok által keltett hatásokra is.

Hogy ezek után fognak-e olvasni az alfalvi fiatalok, nem tudni. Annyi viszont biztos, hogy néhány gyerek autogramkéréssel nyilvánította ki tetszését az előadás iránt

„Ha hazafelé menet azt mondjátok egymásnak: ez a pasas jó sok hülyeséget beszélt – én győztem, hisz ez azt jelenti, hogy működik a kritikai érzéketek” – zárta humorosan a gondolatsort Éltető József, arra biztatva a fiatalokat, a képi közlés igénybevétele helyett igyekezzenek saját megfogalmazások által szert tenni az információkra, az irányíthatóság elkerülése végett pedig olvasással fejleszteni a kritikai érzéket.

A találkozó végén Éltető József költeményeiből olvasott fel a hallgatóságnak.