A jó példa ragadós

Kilyén Ilka egykori főiskolai kollégájával, Fülöp Zoltánnal játszik együtt

– Milyen élményt nyújt a csíki társulat színészeivel együtt dolgozni?

– A Csíki Játékszínt egy jó, dinamikus csapatnak tartom, gondolom, a nézők is egy ilyen lendületes, fiatal, nyitott társulatot látnak benne. A kulisszák mögött nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy a kollégáimban nemcsak a tehetséges színészt köszönthettem, hanem az embert is. A szakmai munkával kapcsolatosan megjegyezném, hogy nagyon jól kommunikálunk a színpadon, a tekintetekből, gesztusokból, a hangsúlyokból értjük egymást, remélem, hogy ez a közönség felé is lejön majd.

– Gondolom, főként Fülöp Zoltánnal – akivel főszerepet alakít – működhet jól a színpadi kommunikáció, hiszen egykor a főiskolán osztálytársak voltak.

– Fülöp Zoltán nagyon jó kollégám volt a színin, azóta példás karriert futott be, és még nincs vége ennek a pályának, gondolom, még számtalan szép feladat vár rá. Nagyszerű barát is tud lenni, mindig csodáltam az emberi tartását, ami nem változott a főiskolás kora óta. Számomra nagyon jó vele együtt játszani. Két idős embert alakítunk, de egy pillanatig sem érzem a szereplők korát, hanem inkább azt, hogy mennyire egy színházi nyelvet beszélünk, hogy mennyire meghatározóak a főiskolai évek, amit együtt megéltünk. Sohasem gondoltam volna, hogy ez ennyire számít. Ez, hogy az egykori évfolyamtársammal dolgozhatok, egy külön ajándék, egy feledhetetlen élmény számomra. Ezenkívül van egy olyan kollégám is, aki egykori diákom, mivel rövid ideig tanítottam Marosvásárhelyen a Színművészeti Főiskolán, és érzem rajta azt a tiszteletteljes, jó értelemben vett „zavartságot”. Giacomello Robertóról van szó, lenyűgözött, hogy milyen gazdag palettával rendelkezik. Erőteljesen dolgozik, és nagyon jól tud krokit rajzolni, néhány vonásból hús-vér embert hoz a színpadra. A rendezővel ez az első találkozásom, Schlanger András nagyon pontosan tudja, hogy mit akar, és igyekezett minket a legrövidebb úton rávezetni, hogy mit szeretne kihozni ebből az előadásból. Sok színes figura, érdekes emberi sors elevenedik meg majd a színpadon a kollégáim tehetségének köszönhetően.

– Kérem, beszéljen egy kicsit a Gazdag szegényekről, mi Ön szerint ennek az előadásnak az üzenete.

– Véleményem szerint Jókai drámája nagyon érdekes darabja a magyar drámairodalomnak. Az előadáshoz egy kicsit átdolgozták a nagy író művét, de eredeti értéke, üzenete megőrződött. Lényegét abban látom, hogy ebben a rohanó, eldurvult, nagyon sokszor embertelen és a belső értékekre oda nem figyelő társadalomban olyan üzenetet hordoz, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy éppen ezek a belső értékek a legfontosabbak. Igazolja, hogy elengedhetetlen tényező az egymás iránti empátia, segítőkészség, mivel az a kegyetlen valóság, hogy léteznek a társadalom perifériájára szorult kiszolgáltatott, nagyon szegény emberek, akiken segítenünk kell. Jókai műve erőt ad, mert azt látjuk, hogy a szegény emberek segítik egymást, és ettől gazdagok lesznek, lelki gazdagok. Szerintem ezek a belső értékek napjainkban is megvannak, de a rohanás, a társadalmi szemlélet által diktált irányelvek elfelejtetik őket. Persze, nem tudhatom, hogy más korokban mennyire voltak önzőek az emberek. Az emberi természet keveset változhatott, feltételezem, hogy más korokban is léteztek önző emberek. Viszont meg vagyok győződve, hogy az emberi természetnek manapság több megrontója van, mint régen volt. Gondolok itt elsősorban a média által terjesztett reklámhadjáratra, a fogyasztói társadalom irányelveit éltető világra, de azt is bajnak látom, hogy sokan elvesztették a hitüket. A Gazdag szegények szereplőit éppen ez, az Istenben, a jóban való hit erősíti meg. Lecsupaszítva, fontos megtapasztalni, hogy ha jót cselekedtünk, jól érezzük magunkat. Rónay György költő Verebek című versének befejező része jut eszembe:

lehet mínusz tíz, húsz, harminc: a telet
majd csak kibírjuk, verebek,
verebek, rigók, emberek,
ha van bennünk egy kis szeretet.