Zöldségbe faragott valóság

– Sólyom Csaba elismert zöldségfaragó. Mi az, amit tudnunk kell a kezdetekről?

– Harmincéves vagyok, Gyergyóban születtem és itt is lakom. A Pizza Joe-ban dolgozom szakácsként már kilenc éve. A gyümölcsfaragásnak kb. Öt éve fogtam neki. A főnököm el szokott vinni különböző gasztronómiai kiállításokra, és hát egy ilyen kiállításon láttam meg Varga Károly tízszeres zöldségfaragó olimpiai bajnok műveit. Első pillantásra megfogott ez az egész. Ugyanitt, helyben vettem is egy faragó szettet, nagyjából ellestem a mozdulatokat, két könyvét szintén beszereztem. Hazamentem, vettem egy kiló murkot és elkezdtem próbálgatni a faragás technikáját. Az első megvalósításom egy sárgaréparózsa volt.

– Hogyan fedeztek fel?

– Voltak itt, Gyergyószentmiklóson is gasztronómiai napok, amelyekre a főnököm be is ajánlott. A szervezők fölkértek, hogy tartsak egy bemutatót. Hát sikert arattam. Rengetegen megfordultak ott, nézelődtek. Nagyon jó élmény volt számomra és ösztönzött.

Egy másik alkalommal a Gyilkos-tónál voltam bemutatón. Ott találkoztam egy nyugdíjas magyarországi csoporttal, akik egy adott pillanatba úgy körbevettek, hogy meg sem tudtam szólalni. Nézték és érdeklődtek a munkáimról, én meséltem. Elkérték a telefonszámomat. Telt az idő, hát egy hét múlva szól a telefon, egy magyarországi szám hívott, mégpedig Erdős Anna, aki egy világbajnok cukrász. Mondta, hogy lenne egy ilyen jellegű verseny, és szeretne meghívni. Gondolkodás nélkül csomagoltam, lesz, ami lesz, gondoltam. Életem első versenye volt, ahonnan két ezüstérmet hoztam haza. Ez után sorra jöttek a felkérések.

– Mi volt az első nagy munkád?

– Az első nagyobb és értékesebb munkám az egy dinnyéből kifaragott címer volt, méghozzá Magyarország címere. Hát nem is tudom miért… sokat gondolkodtam ezen. Azért esett a választásom a dinnyére, mert akkor volt szezonja, nagyon látványos, van felület, amin dolgozni, lehet játszadozni a színekkel, jó és szeretek vele bajlódni. A gyümölcs kiválasztása után már csak rá kellett jönnöm, hogy mi lesz ebből a legkifejezőbb. Magyarország címerére esett a választásom.

– Miket szoktál alkotni és milyen alkalmakra rendelnek tőled?

– Gyümölcstálakat és aztán jönnek a különböző kifaragott zöldségek, gyümölcsök. Faragtam már retekből almafavirágot, dinnyébe lófejet, mindenféle virágot, amit kérnek. Eléggé változatosak az ilyen alkalmak. Van, aki a lakodalmára rendel ilyesmit, gyermeke születésnapjára egy agyon tejszínhabozott torta helyett, nagyobb rendezvényekre például lovasnapokra. Eddig Maroshévízről volt a legtávolabbi érdeklődő. Meg is lepett, mondtam, hogy nem tudom házhoz szállítani a munkámat, aztán mondták, hogy nem kell, ők jönnek, viszik, csak épp csináljam meg. Nagyon jól eső érzés volt.

– Mikor volt a legutóbbi megmérettetés?

– Az idén, márciusban. Egy gyümölcsfaágat készítettem, maga az ág egy rendes almafa ága, a virágait pedig retekből faragtam ki. Sokan megcsodálták.

– Kaptál már komoly szakmabeli szakembertől tanácsot?

– Igen, méghozzá az Erdős Anna által rendezett versenyen. Volt ilyen helyszíni faragás, ahol Takács Józseffel dolgoztam egy asztalnál. Csendben dolgoztunk, nem szólt senki semmit, mikor befejeztük azt mondja ez „abszolút rossz”. Meglepődtem. Akkor elkezdte magyarázni, hogy mi nem jó, hogy csináljam, hogy jobb eredményt érjek el. A második dinnyefaragásomnál már látszott a haladás.

– Az eddig készítettek közül, mi volt a legnagyobb alapanyag?

– Egy 30 kilogrammos tök volt, amit a Gyergyói Lovasnapokra csináltam. Ugyanerre az alkalomra megkértek, hogy faragjak ki egy lófejet a dinnyébe. Nehéz volt, de a végeredmény még engem is meglepett.

– Büszke vagy magadra?

– Igen. Büszke vagyok arra, hogy meg tudtam tanulni, csak úgy érzem, hogy egy helyben állok. Szeretnék kicsit haladni, és tovább fejleszteni magam, de ehhez már úgy érzem, segítség kell. Egyébként az egészből talán anyukámnak van a legnagyobb haszna, mert a mélyhűtő meg van rakva készem összevágott zöldségekkel.