Vigadalom hagyományőrzéssel

„Ez egy teljesen egyszerű ünnep. Ami kicsit érdekes, az a vigadalom időpontja, mivel gazdálkodó emberek élnek a faluban. A vendégeinknek ez érdekes, mert látják ezt a felét is az itteni életnek. Amikor szekereztünk, láthatták, ahogy az emberek takarnak, rakják a buglyát, egy másik pihent, mert várta, hogy száradjon a rend, s elmondták, ők nem hiszik, hogy van még a világnak egy ilyen sarka, ahol nyugalom van. Idén azt szerettük volna, hogy egy kellemes rendezvény legyen, ne kelljen a résztvevőknek rohanniuk egyik programról a másikra. Ez egy ilyen nap. Az éjszakák sűrűk” – mosolyodott el Antal Imre, utalva arra, hogy a rendezvény mindkét napját hajnalig tartó táncház követte.  

Az évről évre több meghívottat számláló rendezvényen idén a sátoraljaújhelyi, újszászi, pátyi, jászapáti, szolnoki, turai, jászjákóhalmi és jászberényi hagyományőrző csoportok vettek részt. Ezúttal nemcsak néptáncosok érkeztek, hanem jelen voltak a Jákóhalmi Íjász Egyesület tagjai is, akik íjászbemutatót tartottak, valamint a szolnoki Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület képviselői. Utóbbiaknak a magyar királyi honvéd egyenruhában való megjelenése általános meglepetést váltott ki. „A meglepetés valószínűleg azért történt, mert az egyesületünk tagjai itt egyenruhában még nem mutatkoztak be. Ismerjük a vidéket, jártunk már itt a szolnoki néptáncosokkal, de így egyenruhában most vagyunk először. Ez a magyar királyi honvéd egyenruha valószínűleg hetven éve nem volt itt látható. A hadosztályunk egy civil szervezet, a Szent László Hadosztály után vettük fel a nevet, az akkor még élő veteránok engedélyével és jóváhagyásával” – osztotta meg velünk Almási Sándor, az egyesület elnöke, nyugállományú rendőr őrnagy, aki a hagyományőrző egyenruháján is egy magyar királyi őrnagyi jelzést visel. „Azért szoktunk határon túl is ezekben az egyenruhákban megjelenni, hogy megismerjék az emberek, milyen volt anno a magyar királyi honvédségnek, az 1924–1945 közötti időszaknak az egyenruhája” – mondta el Almási.

Antal Imre szervező elmondta, hogy a jászberényi hagyományőrzők ötlete alapján indították el három évvel ezelőtt a Csobotfalvi Vigadalmat. „Nálunk Jászberényben immáron huszonkettedik esztendeje zajlik a Csángó Fesztivál Kisebbségek Folklór Fesztiválja rendezvénysorozat. Jó tíz éve legalább, vagy még több, hogy ennek Imre barátomék a résztvevői. Sokszor beszélgettünk róla, hogy milyen fontos a hagyományok megőrzése, és Imre ezt teszi itt. Gondolkodtunk, hogyan lehetne kiteljesíteni, hogy ezt a hagyományt mások is megismerjék, mi is az övékét, ők is a miénket. Így jött az ötlet, hogy tartsunk vigadalmat” – emlékezett vissza Kocsár László, a jászberényi hagyományőrzők vezetője. A kétnapos csobotfalvi rendezvény után a „vigadók” részt vettek a gyimesfelsőloki Csángó hétvégén is.

„A hagyomány egy összetartó erő, egy kincs, amit hogyha elveszítünk, akkor elvesztettük saját nemzettudatunkat. A hagyományt nem szabad megunni. Szoktuk beszélni Imrével is, hogy nem az újat kell keresni mindig, hanem azt a régit megtartani, azt csiszolni és továbbadni a következő generációknak” – véli Kocsár.