Vargalábakról a világ

Karácsony Ignác Ernő naponta gyakorolja a vargalábon járást

Karácsony Ignác Ernővel nemrég találkoztunk Gyimesbükkön, ahol készséggel mesélt szenvedélyéről. Nem készült cirkuszi zsonglőrnek, sem akrobatának, de a magas lábon járást megtanulta. „Gyermekkoromban kezdtem próbálgatni a vargalábat, akkor többen voltunk, akik ezzel szórakoztunk. Nekem ez megmaradt a mai napig, és nagyon szeretem, minden nap gyakorolom, mikor időm van” – mondta az 57 éves férfi. Kezdetben megtörtént, hogy elesett velük, de vargalábon járni megtanulni nem volt nehéz – vallja. Legelőször fél méteres vargalábon kezdett gyakorolni, aztán következett az egy méteres, majd később a másfél méteres. Ez az a magasság ahol a talpat tartó, faragott ágcsonk elhelyezkedik. A könnyű fenyőből készült vargaláb maga ennél jóval hosszabb, felér a hónaljig, hogy kézzel meg lehessen fogni. Így a vargalábbal járó gyakorlatilag több mint három méteres magasságból szemléli a világot. Karácsony vargalábát nem kell felkötni, csak ráállni – ez persze nem olyan egyszerű, egy kerítés, fa, lépcső, vagy éppen domboldal kell hozzá, sík terepen, segítség nélkül nem menne. „Nem féltem soha, hogy esetleg leesnék, ha az ember odafigyel, nem lehet baja. Az egyensúlyt megtartani sem nehéz, aki megtanul biciklizni, annak ez sem jelent gondot. Magas vérnyomás esetén állhatnak elő problémák, ha az ember szédül” – magyarázta.

Nem nehéz megtartani az egyensúlyt – mondja az 57 éves férfi

Hogy miért jó ott fent, azonkívül, hogy a legmagasabb ember lehet a vargalábon járó, arról így mesélt: „Az emberek csodálkoznak, hogy milyen magasan vagyok, ugyanakkor kényelmes a járás, jó terepen jó nagyokat, akár két métereseket is lehet lépni” – mesélte Karácsony Ignác Ernő, akivel a környező domboldalaknak is nekivágtunk az áldomási kápolna környékén, hogy megmutassa tudományát. Dombra is lehet menni a vargalábbal, átgázolni patakon, pocsolyán, egy nagyobb kerítés esetén pedig meg kell kapaszkodni a tetején, és átemelni a vargalábat. Gazdája szegeket is vert a lábba alul, így nagy biztonsággal tud járni jeges, csúszós terepen is, mert nem csúszik el. „Még a labdát is tudom rúgni vele, csak vigyázni kell, hogy ne rúgjak mellé, mert akkor el lehet esni” – mesélte.

Karácsony Ignác Ernő még a kilencvenes évek elején bemutatta tudományát a községben egy falunapon, akkor meg is nyert egy ilyen vargalábas versenyt. Azóta verseny nem volt, de a hobbi megmaradt, naponta nekivág a domboldalaknak, és gyakorolja a járást. Egyszer, mint elmondta, az országúton is járt, de a rendőr eltanácsolta onnan, hogy ne zavarja a forgalmat. Tudományát igyekszik népszerűsíteni a helybeli gyermekek körében is – tíz-tizenöt gyermek van már, aki próbálgatja, tanulgatja a vargalábon járást.

Tekintse meg fotógalériánkat!