Süssünk, főzzünk valamit!

– Csíkvacsárcsiban születtem, immár 12 éve lakom Csíkszeredában. Közigazgatási végzettségem van, jelenleg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem gazdasági osztályán dolgozom Csíkszeredában. Már gyerekkoromban érdekelt a sütés-főzés. Imádom. Szeretek hagyományos ételeket készíteni, de az is érdekel, hogy még az adott ételből mit lehet kihozni, mit mivel lehet párosítani. Nagyon szeretek sütni is, így aztán otthon egy idő után édesanyám nagyon ritkán kellett süteményt süssön. A sütéssel, főzéssel, érdekesebb ízek, ételek kipróbálásával kísérletezni akkor kezdtem, amikor Csíkszeredába költöztem, hiszen édesapámnál, igazi székely ember lévén, szóba sem jöhettek mondjuk a kínai levesek. Egy idő után kezdtem gyűjtögetni a recepteket is, elmentettem, ami tetszett, megfőztem, lefotóztam. Így indult a blogom valamikor 2008-ban. Ma már azt is látom, hogy például az évekkel ezelőtt készült fotóim nem olyan sikeresek, de van olyan étel, amit újrafőzök, újrafényképezem, és akkor kicserélem a fotót is. Akkoriban nem volt mifelénk ilyen sok szép blog, mint most, igaz, az internet sem volt jelen ennyire a mindennapokban. Talán akkor György Ottilia, Ottis blogja létezett, de bár kollégák voltunk az egyetemen, csak később ismertem meg azt. Ahogy közzétettem a blogomon a különböző recepteket, egy idő után rengeteg visszajelzés érkezett. Ma már kevesebb a visszajelzés, kevesebben írnak, inkább a facebookon zajlik az élet, ott megosztják a recepteket. Többnyire pozitív visszajelzések érkeztek, és ez lelkesített is, igyekeztem minél jobbat kihozni magamból.

– Állítják, a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. Fiatal, csinos, jól süt-főz. Hogy nem sikerült még senkit meghódítania?

– Eddig nem úgy alakult az életem, vagy nekem nem volt megfelelő, vagy én nem voltam az. Ha nem kölcsönös a vonzalom, akkor nincs, miről beszélni. De hát attól pörög az életem. Vannak barátaim, keresztgyermekeim, akiket nagyon szeretek. Nekik többször is sütök tortát, süteményeket, szeretik is Jutka sütijét. Az egyiknek például most sütöttem meg születésnapjára az első tortát, és annyira ízlett, hogy arra kért, máskor is süssek, akkor is, amikor nem lesz születésnapja. Hát kell ennél több?

– Mondják, hogy a főzés összehozza az embereket. Sok újdonságot is hozott az életébe.

– A főzésnek köszönhetően rengeteg jó embert megismertem. A blog révén talált rám az Erdélyi Konyha gasztromagazin korábbi főszerkesztője is, és lassan négy éve, hogy együttműködök a kiadóval. Nagyon szeretem, jó kis csapat összejött itt. Mindig ötletelünk, mikor ki mit főzzön, évente két alkalommal szervezünk nagyobb méretű egész hétvégés megbeszéléseket. Nemrég gyűltünk össze Ivóban, ahol vadhúsból készült ételeket készítettünk. Ilyenkor együtt főzünk, teszünk-veszünk, fotózunk, mindig tanulunk valamit. A legutóbbi találkozónak is volt egy magyarországi fotós meghívottja, nagyon hasznos volt. Én is itthon „kiköltöztem” a teraszra fotózni. Kicsi a lakás, nincs elég fény, így a teraszon alakítottam ki egy olyan sarkat, ahol fotózhatom az ételeket, sütiket. Télen nehezebb, mert hamar sötétedik, van, amikor sietek haza főzni s fotózni, mert sok olyan étel van, amit frissiben kell lefényképezni, másnap már nem jó fotózni. Nyilván a tálalásra is kell figyelni, de nagyon fontosak a megfelelő fényviszonyok. Az ember mindig arra törekszik, hogy minél jobbat hozzon ki magából, bár megtörténik, hogy a nagy igyekezet ellenére hiba csúszik a dologba.

– Van kedvenc étele? Vagy mindegy, csak süssön-főzzön az ember?

– Hangulatomtól is függ. Nagyon szeretek sütni. Szeretem a finom, könnyed házi süteményeket, tortákat. Sose kívánom a cukrászdai sütiket, lehetnek azok bármilyen szépek, mutatósak. Megtörténik, hogy megsütöm a süteményt, tortát, és én csak egy szeletet kóstolok meg, a többit elkínálgatom. Enni majdnem mindent szeretek, egy-két kivétellel. Általában a kínaitól az olasz ételekig vagy a nagymamáim receptjéig mindent kedvelek. Érdekes, én gondolatban mindig főzök. Ha az üzletbe bemegyek, rakom össze fejben az összetevőket. Több gasztrooldalt nézegetek, gyakran forgatok régi receptes könyveket, foglalkoztat, hogy a különböző ételeket miként lehetne másként is elkészíteni, vagy mit mivel lehetne még társítani, miként lehetne valami újat kihozni. Édesanyám biztos nem főzte negyedét sem annak, amit én eddig készítettem, de hát a kísérletezésre mondjuk egy háztartásban nincs is nagyon idő, lehetőség. Megvannak az alapételek, és általában ahhoz térnek vissza a háziasszonyok.

– Amikor nem főz, mivel foglalatoskodik?

– Olvasok, filmet nézek, zenét hallgatok, a barátaimmal vagyok. Nagyon szeretek nyáron a szabadban bográcsozni. De kevés szabadidőm marad. Sok időt felvesz az utómunka, hiszen ha elkészült az étel, következik a tálalás, fotózás. Ilyenkor több fénykép készül, ki kell választani a legjobbat, majd következik a recept leírása, ezeket esténként csinálom. Nem mondhatom azt, hogy akár egy percig is unatkoznék. Egy dolog, ami a konyhai tevékenységgel kapcsolatos és nem szeretem, az a mosogatás. Lehet azért, mert mindig van.

– Van kedvenc gasztroblogja?

– Nincs. Ismerek jókat, van, ahonnan inspirálódok, román nyelvű blogokat is nézegetek. Az nem megy, hogy látunk egy jó receptet egy blogon, azt kimásoljuk, majd sajátunként feltüntetjük. Pedig erre is van példa, elsősorban fényképeket lopkodnak. Nemrég zsűriztem egy süteményversenyt, ahol végül olyan nyert, aki egy süteményt készített, de látszott, hogy ő készítette a fotót is, a sütit is. Rengetegen voltak, akik különböző honlapokról levették a képet és azzal jelentkeztek.

– Ha önhöz bármikor bárki betoppan, mindig van valami finomság?

– Nem garantálom, bár általában szokott lenni valamilyen finomság.

– Milyen embernek látja magát?

– Visszahúzódónak. Mindig kevés volt az önbizalmam. Egyáltalán nem szeretem, ha fotóznak, mindig elégedetlen vagyok azzal, amit látok. Tudom, ezzel nem vagyok egyedül, főként a nőknél gyakori. Nem szeretem a kamerát. Szoktam mondani, én a miniszterelnöknek is elmondom a receptet, csak ne legyen a közelemben kamera, mert akkor belém szorul a szó.

– Egy gasztroblogger odaégeti-e a sütit, vagy felejti-e a tűzön a lábast?

– Megtörtént, hogy fejből sütöttem, és kifelejtettem a süteményből a sütőport. Szerencsére nem egy piskóta jellegű süti volt, így ezt a kis bakit észre sem vette senki. Megtörténik az is, hogy valami nem sikerül. Főként, amikor az ember nagyon igyekezik s nagyon jót akar, akkor csúszik hiba a dologba. Ilyenkor bosszankodok, de hát következőben jobb lesz. Nem szoktam ezeket kudarcként megélni, ezért is nem megy el a kedvem sosem a főzéstől. A nagyok is tévednek. Nem vagyok profi szakács, én egy főzni szerető nő vagyok, aki örömmel főz, süt.